Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Előszó

Előszó

K

risztus abban a pillanatban, amikor húsvéti áldozatában visszaadja lelkét , az Atyának, testét kiszolgáltatja az embereknek és megalapítja az Oltá- riszentséget, elmondja utolsó imáját tanítványai előtt. A „papi imát” (oratio sacerdotalis) János evangéliumának 17. fejezete őrizte meg. Lényege az egység: Jézus egyszerre könyörög azokért, „akiket az Atya neki adott” és azokért akik „hála az apostoli tanításnak” hisznek majd benne.1 Egységük lehetővé teszi, hogy felismeijék Krisztusban az Atya küldöttjét: „hogy egyek legyenek, miképpen mi egyek vagyunk: hogy úgy legyek én őbennük, ahogy Te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem”.2 Ez az ima teremti meg az Egyházat, még ha nem is beszél az Egyházról. Mert mi az Egyház, ha nem a tanítványok közössége, „akik az Atyától küldött Jézus Krisztusba vetett hittel részt vesznek Jézus küldetésében a világ megmentéséért, azt Isten megismerése felé vezetve”?3

Nem véletlen, hogy Krisztus áldozatának előestéjén az Egyházért könyörög. Ezt ismeri el a nicea-konstantinápolyi hitvallás is. Az Egyház egységként való meghatározása nem értelmiségi teológusok elvont következtetése, hanem az intézmény leglényege: enélkül az Egyház nem lenne az, ami és Krisztus áldozata hiábavaló volna.

Az Efezusbeliekhez írott levél kifejezi ezt a szempontot, aláhúzva, hogyan szerette Krisztus az Egyházat: „feláldozta magát érte, hogy a keresztség- ben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.”4 A tanítványok egysége nemcsak feltétele az egyházi intézőn 17,9-20.

2 Jn 17,22-23.

3J. Ratzinger- XVI. Benedek, A názáreti Jézus. Ajeruzsálemi bevonulástól a feltámadásig. Budapest, 2013, p. 124.

4 Ef 5, 25-27.