Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 69 Isten szeretetének tüze elemésszen benne mindent, ami nem méltó Istenhez. E szentté válás erőfeszítést és fájdalmas átalakulást kíván a bűnös embertől. Az isteni igazságosság éppen abban az erős „kell”-ben érvényesül, hogy a bűnösnek meg „kell” tisztulnia és szentté „kell” válnia ahhoz, hogy a szent Istenhez tartozhasson mindenestől. 2. 3. 2. Engesztelés és a szentmiseáldozat A Trentói Zsinat tanítása szerint a szentmisében Jézus engesztelő áldozatának (sacrificium propitiatorium) a felajánlása a bűnbocsánat elnyerése mellett az elégtételre is irányulhat (DH 1743; 1753). A 20. századi pápai megnyilatkozások a királyi papság és a lelki/élő áldozat bemutatása bibliai kifejezések segítségével egyre részletesebben kifejtették a hívők tevékeny részvételének jelentését a szentmise engesztelő áldozatában és felajánlásában. A Krisztus engesztelő áldozatához csatlakozó személyes áldozati felajánlást mint en- gesztelő/j óvá tevő jellegű magatartást, cselekvést és lelkületet értelmezték. E hagyománynak legteljesebb összefoglalója XII. Pius pápa Mediator Dei kezdetű enciklikája, mely a hívők részvételét a szentmisén erőteljesen az engesztelés szempontjából értelmezi. Szent Pál kijelentéseire utalva - „ugyanaz az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt” (Fii 2,4), „Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek” (Gál 2,19) - szólítja fel a hívőket, hogy Krisztus engesztelő és áldozatos lelkületét alakítsák ki magukban: az önmegtagadás, az önkéntes bűnbánatgyakorlás és bűneik engesz- telésének magatartását.30 Továbbá a hívő egyesítse a felajánlás során saját szándékait, a dicséret, a kérés, az engesztelés és a hálaadás óhajait a papnak, sőt magának a Főpapnak (Krisztus) a szándékával, hogy magában az áldozati felajánlásban legyenek bemutatva az Atyaistennek a pap által végbevitt külső rítussal.31 Csatlakozzanak Krisztus önfeláldozásához keresztény életükben és főként a szentmiseáldozatban. A II. Vatikáni Zsinat annyiban örököse ennek a hagyománynak, hogy a hívők királyi és egyetemes papságáról szólva tanítja, hogy a keresztényeknek minden cselekedetükkel lelki áldozatokat kell bemutatniuk és önmagukat kell odaadniuk Istennek tetsző áldozatul (LG 10). „Mindezeket a szent30 XII. Pius: Mediator Dei, litt.enc. (1947. 12. 02.), AAS 39 (1947) 521-595; itt: 552-553. 31 „Populum verő una cum ipso sacerdote offerre non idcirco statuitur, quod Ecclesiae membra, haud aliter ac ipse sacerdos, ritum liturgiáim adspectabilem perficiant, quod solius mi- nistri est ad hoc divinitus deputati: séd idcirco quod sua vota laudis, impetrationis, expiationis gratiarumque actionis una cum votis seu mentis intentione sacerdotis, immo Summi ipsius Sa- cerdotis, eo fine coniungit, ut eadem in ipsa victimae oblatione, externo quoque sacerdotis ritu, Deo Patri exhibeantur.” AAS 39 (1947) 556.
