Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
70 Puskás Attila misében az Úr testének felajánlásával együtt ajánlják fel készséges szeretettel az Atyának” (LG 34), meg kell tanulniuk „önmagukat is áldozatul hozni” az eucharisztikus áldozati adomány felajánlásával együtt (SC 48). Három új elemet Egyelhetünk meg a zsinati szövegekben. Egyrészt a „lelki áldozatok” körét kiterjeszti az élet és a cselekvés minden területére - nem szűkíti le az önmegtagadásokra, a terhek türelmes hordozására -, melynek lelki minőségét az adja meg, hogy a Szentlélek tölti be. Másrészt, nem használja a hívők „lelki áldozata” természetének a jelölésére az engesztelés vagy az elégtétel kifejezéseket. További újdonsága a zsinati tanításnak, hogy a betegek kene- te kapcsán buzdítja a betegeket, hogy „tudatosan csatlakozzanak Krisztus szenvedéséhez és halálához (vö. Róm 8,17; Kol 1,24; 2Tim 2,11-12; lPét 4,13) és így szolgálják Isten népének lelki javát” (LG 11). 2. 4. Szolidaritás és communio sanctorum - elégtétel/engesztelés másokjavára Az engesztelés teológiája számára rendkívül fontosak azok a páli szövegek, melyek Krisztus és az Egyház kapcsolatát a Fő és a test képével ábrázolják (lKor 12,12-27; Ef 4,11-16). Az apostol tanítása ezzel ugyanis egyszerre fejezi ki azt a kegyelmi egységet, mely egyfelől a megkeresztelt ember és Krisztus között, másfelől a keresztények között az Egyházban létesül. Krisztus titokzatos testében, az Egyházban a tagok a Főtől, Krisztustól nyerik a kegyelmi életet, a Szentleiket, hozzá hasonulnak, vele egységben fordulnak az Atyához. Az üdvösség javaiban (hit, szentségek, ima, apostoli szolgálat), különösen az Eucharisztiában való közös részesedés (vö. lKor 10,16-17) táplálja mind a Szentháromság egy Istennel, mind az egymással való közösséget. A Krisztussal való egység az ő szenvedéseiben és sorsában való részesedést is magában foglalja (Róm, 8,17; 2Tim 2,11-12). Ugyanakkor a Krisztussal való kegyelmi egység a keresztények között is kegyelmi közösséget hoz létre, nevezetesen a titokzatos Testet, magát az Egyházat. Ebben a kegyelmi közösségben a tagok egymásra utaltak, saját kegyelmi ajándékaikat képesek megosztani egymással, s feladatuk is a lelki ajándékok cseréje; így építik Krisztus testét. Az apostol tanítása szerint e kegyelmi szolidaritás a szenvedésre is kiterjed. Egyrészt, abban az értelemben, hogy „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi tag” (lKor 12,26), hisz egymás terhének hordozása a krisztusi törvény teljesítése (Gál 6,2). Másfelől abban az értelemben, hogy az apostoli munkával és keresztény élettel járó szenvedések Krisztus szenvedéseinek a kiegészítését jelenthetik, felajánlhatok tes
