Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
68 Puskás Attila hatja a pap a penitensre a bűnbocsánat szentségében; másfelől lehet önként vállalt vezeklés (pl. böjt, ima, alamizsna) is az ember részéről, s végül magától Istentől is érkezhet időleges csapások (temporalibus flagellis: DH 1693) illetve büntetések (poena: DH 1713) formájában, melyek türelmes elviselése jóvátétel értékű.27 Az elégtétel tettei egyszerre jelentenek vezeklést és megtorlást a bűnökért (ideigtartó bűnadósság lerovását), orvosságot a bűnök maradványaira és a Krisztusban nyert új élet védelmét (DH 1692). Megfigyelhetjük, hogy a zsinati határozat az elégtétel indokait és hatásait két szempontból írja le: egyrészt az igazságosság alapján jogi kifejezésekkel (büntetés, önkéntes megtorlás jóvátétel); másrészt az irgalom alapján az orvoslás területéhez tartozó olyan kifejezésekkel mint megtisztítás, gyógyítás, élet védelme. Az utóbbi évtizedekben a teológiai reflexióban, de a magisz- tériumi megnyilatkozásokban is észlelhetjük azt a tendenciát, mely ezt az utóbbi nyelvezetet részesíti előnyben, amikor a bűn legyőzésének a folyamatáról gondolkodik. A mai megközelítések nem a büntetés-tartozás vagy elégtételadás látószögéből kiindulva, hanem antropológiailag alapozzák meg és fejtik ki a bűntől való teljes megtisztulás tanát. így pl. Rahner arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember test és lélek egységeként mintegy többrétegű lényként létezik.28 Szellemi személyként hozott döntése, pl. bűneinek megbánása és Isten bocsánatának elfogadása, csak lassan tudja átjárni lényének minden rétegét, érzelmi és ösztönvilágát, kialakult szokásainak tartományát és ez a folyamat elkerülhetetlenül szenvedést is okoz. Isten bocsánatának szabad elfogadása egy pillanat műve, de ennek integrálása az emberi személyiség egészébe tisztulási, érlelődési folyamatban megy végbe. XVI. Benedek pápa Spe salví kezdetű enciklikájában a purgatórium megtisztító szenvedéseinek az értelmezésében alkalmazta ezt az antropológiai/ egzisztenciális és nem a jogi kategóriákkal operáló megközelítést.29 Az en- gesztelés teológiájának a szemlélete és nyelvi megformálása is bátran nyithat ebbe az irányba. Nem kell attól tartania, hogy feltétlenül elvész az isteni igazságosság szempontja, hiszen a bűntől való megtisztulás fő indoka továbbra is az Isten szentsége. A szent Istennel közösségre lépni, aki maga a Szeretet, vagy vele közösségben maradni csak úgy lehetséges, ha az ember maga is szent lesz, ha megtanul Istennel együtt szeretni, ha engedi, hogy 27 Ez utóbbit a szeretet legnagyobb bizonyítékaként értelmezi a szöveg. Lásd: DH 1693. 28 K. Rahner: Bemerkungen zur Theologie des Ablasses, in: Schriften zur Theologie, Bd. 2, Einsie- deln-Zürich-Köln 1962, 204-208. 19 XVI. Benedek: Spe salvi. A keresztény reményről, SZÍT, Budapest 2008, 46-47. szakaszok. Vö. Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a Spe salvi encíklikában, in Teológia 42 (2008) 3-4, 185-214.
