Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 67 együttműködéshez kapcsolódnak. Kiemelkedően a bűnbocsánat, az Oltári- szentség és a betegek kenete szentségéhez. 2. 3. 1. Elégtétel és a bűnbánat szentsége A Trentói Zsinat a megigazulásról, a bűnbocsánat szentségéről és a szentmiseáldozatról szóló dekrétumaiban a kegyelemmel való együttműködés alapelvének fényében tárgyalja a bűntől való megtisztulás folyamatát, melyben kegyelem és megtérés elválaszthatatlan egymástól. Az elégtétel ennek a folyamatnak része. A bűnbánat szentségéről szóló dekrétum az elégtétel szükségessége mellett négy fő érvet vonultat fel. (1) A bibliai tanúságtétel szerint lehetséges és ténylegesen vannak rá példák (Ter 3,16k; Szám 12,14k; 20,1 lk; 2Sám 12,13k), hogy Isten úgy bocsátja meg a bűnt, hogy nem engedi el az egész büntetést. A feloldozással elnyert bűnbocsánat a bűnnel együtt biztosan eltörli ugyan az örök büntetést (a kárhozatra méltóságot), de nem feltétlenül és nem minden esetben törli el az ideigtartó büntetéseket is (DH 1689, 1712; a bűnbánat szentségéről szóló dekrétum 15. kánonja szerint a legtöbb esetben még marad vissza ideigtartó büntetés a bűnbocsánat után; vö. DH 1715). Az elégtétel ezen megmaradó ideigtartó büntetésektől való szabadulást jelenti. (2) Az ideigtartó büntetések el nem engedésének az egyik oka az isteni igazságosság lehet, „mely indokoltan kívánja meg, hogy egész másképpen kell a megbocsátást megkapnia annak, aki a keresztség előtt még tudatlanságból vétkezett, mint azoknak, akik egyszer már megszabadultak a bűn és a sátán szolgaságából, és a Szentlélek adományait megkapták, de nem szégyellték tudatosan „Isten templomát meg- szentségteleníteni” (vö. lKor 3,17) és „a Szendéiket megszomorítani” (vö. Ef 4,30; DH 1690). (3) A másik ok az isteni bölcs és szelíden vezető pedagógia, az isteni kegyesség lehet, melyhez szintén illik, hogy „vétkeink ne minden elégtétel nélkül engedtessenek el.” Az elégtétel ugyanis visszatarthat a jövőbeli bűnöktől, gyógyítja a bűn maradványait, és az erények gyakorlásával megszünteti a rossz életmóddal szerzett habitusokat (DH 1690). (4) Utolsó szempontként a dekrétum arra irányítja a ügyeimet, hogy az engesztelés a Krisztushoz való hasonlóvá válás útja, s ezért az ő dicsőséges életében való osztozás záloga is. „Ha elégtétellel szenvedünk a bűnökért, Jézushoz válunk hasonlókká, aki bűneinkért eleget tett (vö. Róm 5,10; ljn 2,1 k). „Minden alkalmasságunk Krisztusból ered” (vö. 2Kor 3,5) ugyanis, és ezért igen biztos zálogunk az, hogy ha Vele szenvedünk, Vele is dicsőülünk meg (vö. Róm 8,17). A dekrétum az elégtétel három fajtáját állapítja meg annak megfelelően, hogy kitől, illetve mi módon kapja az ember. Egyfelől, az elégtételt kiszab
