Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 63 az elégtételadás (satisfactio) klasszikus szótériológiai modelljét dolgozta ki, és a megváltást mint az isteni irgalom és igazságosság közös munkáját mutatja be. Egyik alaptétele, hogy a megváltás motívuma Isten jósága és irgalma, mely arra indítja őt, hogy a bűn fogságában élő embert ne hagyja elveszni. Ugyanakkor hozzá teszi, hogy Istennek a saját eredeti üdvözítő tervéhez való ragaszkodása is motiválja a megváltást. A közbejött bűn ellenére Isten elkötelezte magát a teremtésben és az első ember kegyelmi felemelésében megkezdett saját jó művének a beteljesítésére.19 Istennek ezt a hűségét önnön eredeti üdvözítő tervéhez és megkezdett művéhez a bibliai fogalmiság- gal akár isteni igazságosságnak is nevezhetné a bencés teológus. Anzelm elméletében az isteni irgalom szerepét a megváltás művében legalább a következő három ponton különösen is hangsúlyozza. Egyfelől Isten irgalmas döntése, hogy a bűn által megzavart igazságos rend úgy állhat helyre, hogy az embernek nem kell büntetést elszenvednie, hanem Isten lehetőséget biztosít arra, hogy az ember elégtételt adhat a bűneiért.20 Másfelől Isten irgalmában maga gondoskodik arról, hogy az igazságos rend helyreállítására legyen megfelelő elégtétel, ezért küldi Fiát a világba, aki Istenemberként halálával ad végtelen értékű elégtételt.21 Végül ugyancsak az Atya irgalmas sze- retete teszi lehetővé, hogy a hívő ember felajánlhatja Jézus elégtételét önmagáért és másokért, melyet Ő elfogad.22 Anzelm másik alaptétele azonban az, hogy az isteni irgalom csak az isteni igazságosság szempontjainak az érvényre juttatásával tudja Istenhez és az általa alkotott erkölcsi rendhez méltóan véghezvinni a megváltás művét. Érvelése szerint nem illik Istenhez csupán irgalomból megbocsátani, mert akkor jóváhagyná az igazságtalanságot és az erkölcsi rend megsértését, valamint a teremtmények közötti és az emberben keletkezett rendezetlenséget. Igazságtalan lenne, ha az igaz és a bűnös embert ugyanúgy tekintené. Ez azért sem lehetséges, mert Isten a teremtett rend alkotójaként e rend megőrzéséért is felelősséget vállal. Önmagának is tartozik azzal, hogy a maga iránti tiszteletet biztosítsa s ezzel saját isteni fenségét igazolja.23 Ezek a megfontolások sok ponton tükrözik a bibliai szövetségteológia felfogását az isteni irgalom és igazságosság szétválaszthatatlan kapcsolatáról. 19 Canterbury Szent Anzelm: Mién lett Isten emberré?, Budapest 1993, 114 k. 20 Uo. 94 k. 21 Uo. 56, 117. 22 Uo. 152-155. 23 Uo. 75-80.