Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
64 Puskás Attila 2. 2. Jézus kereszthalála mint helyettesítő elégtétel és engesztelő áldozat Az engesztelés hagyományos teológiája Jézus megváltói kereszthalálát helyettesítő elégtételként (satisfactio vicaria) fogja fel. A skolasztikus/újskolasztikus szótériológia szemléletmódját követve a megváltás lényegi mozzanatát abban határozza meg, hogy Jézus engedelmes halálával az egész emberiség bűneiért (bűnadósságáért), azaz Isten fenségének megsértéséért, túláradó és végtelen értékű elégtételt/^óvátételt adott Istennek mi helyettünk, a mi képviseletünkben. Amit a véges és a bűn fogságában lévő ember nem tudott megadni, tudniillik jóvátételt Istennek minden Őt ért megbántásért, azt az emberré lett Istenha a velünk való szolidaritása alapján, az egész emberiség nevében megadta Istennek. Lévén Jézus minden cselekedete az Isten Fia személyének a tette, végtelen értékét képvisel az Atya előtt, s ezért elfogadásra és viszonzásra méltó az Atya részéről. Az igazságosság alapján az Atya elfogadja, s a Fiú kérésére irgalmassága szerint a mi javunkra fordítja ezt az elégtételt, azaz megbocsátja a bűneinket. Ha Jézus túláradó és végtelen értékű elégtételét hittel felajánljuk az Atyának, akkor Ő az igazságosság és irgalom együttes gesztusával megbocsát nekünk. Aquinói Szent Tamás is követi az anzelmi alapelvet, melynek értelmében az isteni igazságosság és irgalom elszakíthatatlanul összetartozik az elégtétel- adás vonatkozásában is. Az Angyali doktor így fogalmaz: „Mind az irgalomnak, mind az igazságosságnak megfelel, hogy az ember Krisztus szenvedése által szabaduljon meg. Az igazságosságnak, mert Krisztus eleget tett az emberiség bűnéért és az embert Krisztus igazságossága szabadította meg. Az irgalomnak szintén megfelelt, mert az ember önmagától nem tudott eleget tenni az emberiség bűnéért és Isten saját Fiát adta elégtételül (Róm 3,24), s ez az irgalom túláradóbb gyümölcse volt, mintha Isten a bűnöket elégtétel nélkül engedte volna el ...”.24 Szent Tamás szerint eleget tenni azt jelenti: megadni Istennek valami olyat, ami jobban tetszésére van, mint amennyire a sértés nem tetszik neki. így fogalmaz az Angyali doktor: „Azt mondhatjuk, hogy sajátos értelemben az ad elégtételt egy sértésért, aki a sértettnek valami olyat nyújt át, amit az ugyanúgy szeret, vagy jobban, mint amennyire a sér24 Sth 111,46,1 ad 3. vö. Battista Mondin: „redenzione” art., in Dizionario encidopedico del pen- siero di San Tommaso d’Aquino, Bologna 1991, 518.
