Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
62 Puskás Attila és ember között egyszerre feltételezi Isten előzetes jóindulatát, irgalmát, megbocsátásra való készségét, másfelől a bűnös ember megtérését, mely magában foglalja a bánatot, a bűn elismerését, a megváltozás erős akarását, valamint a bűn következményeinek kihordását, elviselését, feldolgozását.18 Az isteni irgalom és igazságosság egysége az Újszövetségben is megmarad, sőt igazi értelme itt tökéletesen megmutatkozik, hiszen Jézus keresztje egyszerre nyilvánítja ki Isten irgalmasságát és igazságosságát. Itt Isten igazságossága nem büntető, viszonzó vagy ítélő igazságosságot jelent, hanem Isten igazvoltát abban az értelemben, hogy minden bűn ellenére ő hű marad a szövetségéhez, a szövetséget megújító, az eredeti üdvözítő tervét megvalósítani és így a bűnös szövetségesi partnert megmenteni akaró Istennek bizonyul. Az engesztelés teológiája magát a bűnt, a bűnre adott isteni választ, valamint az ember bűntől való megtisztulásának a módját és feladatát az isteni igazságosság és irgalom kettős látószögében közelíti meg. Alapvető követelménynek tekinti, hogy a két isteni tulajdonságot, amennyire csak lehet, mindig együtt vegye figyelembe e témák tárgyalása kapcsán. Ez egyfelől abból az elméleti megfontolásból következik, hogy mivel az isteni lényeg egyszerűsége folytán az isteni tulajdonságok reálisan azonosak egymással, sohasem választhatjuk szét őket, azaz Isten mindig igazságosan és irgalmasan cselekszik. Másfelől, ez a követelmény magából a bibliai tanúságtétel olvasásából származik. Az engesztelés teológiájának a gyökerei nyilvánvalóan a szentírási kinyilatkoztatásra mennek vissza, hangsúlyait azonban elsősorban a jogi gondolkodásra hajló nyugati teológiából nyeri. E latin teológiai hagyományt az ókori egyházatyák közül főként Tertullianus, Cyprianus és Ágoston formálta, a középkori magiszterek közül pedig döntően Canterbury Szent Anzelm és Aquinói Szent Tamás tanítása határozta meg. A tanítóhivatali megnyilatkozások, XI. Pius enciklikáját is ideértve, alapvetően erre a tradícióra támaszkodnak. Az engesztelés teológiája, ahogyan az a nyugati hagyományban, különösen Canterbury Szent Anzelm és Aquinói Szent Tamás műveiben alakot nyert, nagy vonalakban a bibliai szövetségteológián alapszik, annak kategóriát használja és szemléletmódját igyekszik követni. Az engesztelés teológiája a bűnre adott isteni válasz értelmezésében maximálisan igyekszik együtt látni az igazságosság és az irgalmasság isteni tulajdonságait. Itt elég röviden utalnunk Szent Anzelm Miért lett Isten emberré? című művére, melyben 18 Vö. Norbert Hoffmann: Sühne, 22-35.
