Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 61 lenség is, hiszen éppen az őt szerető Istennel szemben követi el az igazságtalanságot, amikor nem viszonozza szeretetét és nem tartja meg a Törvényt. Ezért a bűnös ember egyszerre kapja meg a Bibliában az igaztalan és a pa- rázna/házasságtörő minősítést. A Biblia ugyancsak a szövetségteológia keretében mutatja be azt is, hogy Isten miként reagál az ember bűnére, és hogyan valósulhat meg a bűntől való megtisztulás. Mindkettő ismét csak a szeretet és az igazságosság egysége alapján lehetséges. Az Ószövetség könyvei sok történet elbeszélésével, gazdagon kifejleszett terminológiával és árnyaltan ábrázolják Istennek a magatartását a bűnössel szemben, s ezen belül az isteni igazságosság és szere- tet/irgalom viszonyát egymáshoz. Itt mindössze egyetlen nagy tradícióra szeretnénk utalni, a deuteronomista hagyományra. A deuteronomista teológia a következő séma szerint értelmez: Izrael bűne - isteni igazságosság mint ítélet: harag és büntetés az irgalom távlatával - Izrael bűnbánata és kiáltása Istenhez - isteni irgalom: megbocsátás és szabadítás az igazságosság szem előtt tartásával. (1) E séma szerint az isteni reakció az emberi bűnre mindig a szövetség keretei között marad, azaz Isten minden helyzetben igaznak bizonyul a szó fentebb jelzett hármas értelmében, míg az ember a bűnével éppen a szövetségnek fordít hátat, s igaztalan lesz. (2) Az ember magatartásának, helyzetének a változásával azonban változik az Isten részéről megtapasztalt reakció módja. A bűn helyzetében élő Izrael inkább az isteni ítéletet és büntetést tapasztalja meg; a nyomorúságban bűnbánatot tartó és szabadulásért kiáltó nép inkább Isten irgalmát. (3) A két isteni tulajdonság, noha hol az egyik, hol a másik tapasztalható inkább, sohasem válik el egymástól, mindig egymásra való tekintettel valósulnak meg. A bűnre válaszoló isteni büntetés az isteni igazságosság alapján megy végbe, amennyiben Isten igaz ítéletet tart és szembesíti népét valódi helyzetével, igaztalan állapotával, s Isten így a szövetségi rend fenntartójának bizonyul. Ugyanakkor e büntető igazságosság nem öncélú, hanem a nép megtérését szolgálja s kezdettől arra irányul, hogy a bűnbánatot tartó népének Isten megbocsáthasson és irgalmasan visszafogadhassa. Másrészről az isteni irgalom alapján történő megbocsátás sem nélkülözi az igazságosság szempontját, hiszen Isten önmagának tartozik a szövetség fenntartásával és népének Ígéretei teljesítésével. (4) A bibliai szövegek sokféleképpen kifejezik, hogy az isteni irgalom - bár soha nem valósul meg az igazságosság valamely mozzanata nélkül - mégis átfogja és felülmúlja az ítélkező (jutalmazó/büntető) isteni igazságosságot. Isten nagy irgalmában mindig többet ad mint amit az ember megérdemel vagy jogosan várhatna. (5) A szövetségi viszony személyességének és aszimmetrikus kölcsönösségének megfelelően a kiengesztelődés Isten
