Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Boulnois, Olivier - Sághy Marianne (ford.): Szent szegénység: Milyen kihívást jelent a ferences életforma a mindennapi gondolkodás számára?
Szent szegénység... 41 1245-ben IV. Ince bevezette azt a jogi elképzelést, miszerint az Egyház a tulajdonosa a rend javainak (Bulla Ordinem vestrum). 1279-ben III. Miklós különbséget tett dominium, használathoz való jog és tényleges haszonélvezet között (Bulla Exiit qui seminat). A ferences testvérek tényleges használatot gyakorolnak, amely különbözik minden jogtól, haszonélvezeti joguk sincs azok felett a javak felett, amiket használnak. Ez feltételezi, hogy létezik „egyszerű, tényleges használat” anélkül, hogy a tulajdonunk (dominium) lenne valami. Az ellentét ettől kezdve a használat két formája között húzódik: az egyikhez kapcsolódik jog, a másikhoz nem. Minden ferences vita e körül a korábban sosem hallott kijelentés körül zajlik, hogy lehet jog nélkül használni a javakat. 1. 2. Az akarat metafizikája A ferences Alexander Halensis már az 1240-es évektől az állította, hogy a tulajdonhoz való jog azt jelenti, hogy jogunk van birtokolni és használni egy dolgot saját akaratunk szerint, olyannyira, hogy „a használható dologban semmi sem áll ellen a használó akaratának”. A másik oldalról megfogalmazva tehát a szegénység a javak használata anélkül, hogy birtokba akarnánk venni őket. A koldulórendek ellenfelei, például Gérard d’Abbeville (meghalt 1272- ben), azt hirdették, hogy abszurdum elválasztani a használatot a tulajdonlástól. Képtelenség azt állítani, hogy egy dolog addig adományozója birtokában marad, amíg el nem fogyasztják vagy el nem használják. Hiszen a fogyasztási cikkek esetében a használat elválaszthatatlan a tulajdonlástól. Más kritikusok kiemelték, hogy a bármit is birtoklás elutasításának következtében egyedül a Gondviseléstől függni istenkísértés, amellyel az ember az életét vagy akár a lelki üdvét is veszélybe sodorhatja. A ferences modellt egyes domonkosok, a másik nagy koldulórend tagjai is vitatták. Aquinói Szent Tamás azt gondolta, hogy egyszerűen a minden tulajdonról való lemondással nem lehet elérni a legmagasabb fokú tökéletességet. A szegénység csak egy eszköz a tökéletesedés útján, nem önmagában való cél.9 Mindenek előtt lehetővé teszi, hogy elkerüljük az „evilági gondokat” (Mt 13). Mindazonáltal nem ellentétes a keresztény élet tökéletességével az, hogy gondunk van a javak beszerzésére „mérsékelt mennyiségben”, amennyiben azok az „egyszerű létszükségleteket” elégítik ki. Magántulajdonként birtokolni valamit kétségtelenül szemben áll vele. A közös javakról 9 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II-II, q.188, a.7.
