Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Walter, Peter - Török Csaba (ford.): Egyetem és teológia a középkorban
76 Peter Walter oktatási helységek, oktatási anyag és ítélkezési lehetőség bizonyos bűnesetek kapcsán, s még sok egyéb), ahogyan bizonyos oktatási és vizsgáztatási standardok kialakulását is. Míg az intézményesülés kezdeményezése Bolognában a diákoktól indult ki (ők többnyire férfiak voltak, akik - részben már birtokolt - hivataluk gyakorlásához szerettek volna megfelelő képesítést szerezni), addig Párizsban a tanárok voltak azok, akik összefogás és szabályzatok révén akarták elkerülni a tanítás lehetséges vagy valós zavarait. E két eltérő típus, vagyis a tanáraikat alkalmazó és űzető diákok, illetve a diákokat tanulmányokra bocsátó tanárok összefogásaként értett egyetem lett minden későbbi alapítás számára a mértékadó. Az első studia generalia-k úgyszólván alulról születtek, és ezt követően nyertek egy az adott régiót meghaladó hatalom általi elismerést. Erre kínálkozott a pápaság, amely szívesen felvállalta ezt a feladatot, hogy hangsúlyozza egyetemesség iránti igényét, önmagát a helyi egyház instanciái, mint például a püspökök mellett a teológiáért és annak igazhitűségéért felelősnek tekintve. A világi fejedelmek vagy a városok, amelyekben az egyetemek működtek, ugyancsak bekapcsolódtak ebbe a folyamatba. Az egyetemi eszme keresztülvivése szempontjából nem csak az a tény volt perdöntő fontosságú, hogy a tanárok és a diákok közösségének (universitas magistrorum et scholarium) tagjait egyetemesen toborozták, hanem az is, hogy az itt elnyert akadémiai fokozatok mindenhol egyaránt érvényesek voltak. Ebben is megmutatkozott a pápaság egyetemes egyházi befolyása. Nem csoda, hogy az első egyetemekkel egy időben fellépő, szintén központosított vezetés alatt álló, s az egész akkoriban ismert világban működő koldulórendek, a domonkosok, a ferencesek és az ágostonosok, miután saját feladatkörükhöz tartozónak ismerték fel az egyetemeket, s azok bebocsátást nyertek azokba, ezen intézmény hordozó oszlopaivá váltak. Az első egyetemeknek egyértelmű súlypontjai voltak: Bolognában a jogtudomány, Párizsban a teológia volt ez, mindkét esetben kötődve az artes li- berales-hoz, amelyek a magasabb fokú stúdiumok tanulmányi előfeltételeit képezték. A Montpellier-ben már a XII. században meghonosodott orvosi iskolákból egy megbecsülésnek örvendő orvosi egyetem nőtt ki. A XIV. század második fele előtt, amely korhoz kapcsolódott az egyetemi fakultás szintű teológiai iskolák alapítása, csak Párizsban volt ilyen, valamint az ennek mintájára alapított Oxfordi és Cambridge-i egyetemeken. Míg Dél- Európában Bologna mintájára az egy fakultásra s annak szükséges előkészítő tárgyaira való összpontosítás maradt a szabály, Észak-Európában kialakult egy olyan egyetemtípus, amely négy fakultást ölelt fel: az „alacsonyabb rendű”, vagyis előkészítő artes, és a „magasabb szintű” teológia, jogtudomány és orvostudomány volt az.
