Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Walter, Peter - Török Csaba (ford.): Egyetem és teológia a középkorban
Peter Walter Egyetem és teológia a középkorban A középkor fogalma az itáliai kora-reneszánsz idején született egyfajta terminológiai szükségmegoldásként (media aetas). E kifejezéshez egyesek a hanyatlás és a bukás képzetét társítják, illetve egy sötét, nem felvilágosult korszak képét, s adott alkalommal óvnak attól, hogy oda visszatérjünk. Mások, mindenekelőtt konzervatív körök a Katolikus Egyházon belül, vagy olyan felekezetközi posztmodem irányzatok, mint a Radical Orthodoxy, idealizálják ezt a korszakot, s a keresztény Óvilág virágkoraként tekintenek rá, amelyben a hit és az ész között egy a késő-középkorban széthulló és az újkorban végérvényesen megszakadó harmónia uralkodott, s ezt sírják most vissza. Sem az egyoldalúan negatív, sem az egyoldalúan pozitív értékelés nem felel meg ennek a korszaknak. A középkor hallatlanul feszültségterhes időszak a maga fény- és árnyoldalaival, ahogy más korok is. Kétségkívül a vívmányai közé tartozik az egyetem, amelynek kezdete a XII. században keresendő, és - a történelem során végbement minden átalakulás és változás ellenére - napjainkig jelen van Európában. 1 1. AZ EGYETEM SZÜLETÉSE A KÖZÉPKORBAN Az egyetemmel a magasabb szintű oktatás egy formája alakult ki az európai középkorban, amelynek korábban és máshol alig találjuk párját. Az első egyetemek, amelyek kapcsán fokozatosan forrott ki a Studium generale fogalma, az adott helyeken már korábban meglévő iskolákból alakultak ki: Bolognában az ottani, az egyes jogtudósok által privát módon üzemeltetett jogi iskolákból, Párizsban pedig a Notre Dame melletti katedrális iskolából, amelyben teológiát oktattak, illetve az artes, a jog és az orvoslás privát képzési helyeiből. Ezen iskolák híre egész Európából vonzotta a tanulni vágyókat, ami magával hozta egyfajta intézményesülés szükségességét (szállás és ellátás,