Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
Sub ratione Dei 59 a teológia jelentős hasznot is húzhat az egyetemmel való viszonyából, ez mégsem szükséges a növekedéséhez - elég csak azt felidéznünk, hogy a múlt század leginkább lebilincselő teológiájának mekkora része született meg a szerzetesi (rend-)házakban, s nem az egyetemeken. Ezen felül a teológia az alapján határozza meg az egyetemmel való összeköttetésének a sajátosságát, határait és lehetőségeit, hogy miként értelmezi az egyetemet egy biztosan fennálló, ám még tökéletlen regnum gratiae részeként, amely különféle módokon alá van vetve az evangélium ítéletének és ígéretének. Az evilági város intézményeként az egyetem felmutatja az ellenséges lelkűiét minden jelét az Isten által az emberi életnek és értelemnek kiszabott céllal szemben. Ám ez az ellenséges érzület, legyen bármennyire is súlyos, nem képes korlátozni Isten evangéliumi „igen”-jének végtelen tágasságát a teremtéssel szemközt. Minden emberi élet az evangélium körülményei között zajlik le, amely lecsupaszítja és elpusztítja mindazt, amit önmagával szembenállónak tart, s készenlétben tart a teremtményei számára egy ajándékként kapott képességet. Ez az ajándék magába foglalja az emberi intézményeket, amelyek korlátozottságaikban, kétértelműségükben és hálátlanságukban még mindig szemben állnak az isteni nagylelkűséggel, az isteni javak tékozló elosztásával. Ezek az emberi intézmények - az őket sújtó ítélet ellenére is - ráutalnak az élet helyes rendjére, és töredékes módon képesek elővételezni azt: „ahogyan Krisztus királyi uralma uralja a természet rendjét és a társadalom rendjét, úgy uralja az értelem rendjét is”.13 Az intellektuális élet bárminemű intézményes rendjével való kapcsolatok kiterjedésének és határainak meghatározási kísérlete során a teológusoknak okosságra van szükségük, „annak tudására, hogy mit kell keresni s mit kell kerülni”.14 Az okosság helyes módon fordítja oda az értelmet az emberi ügyekhez, ahol a pozitív törvények nem tesznek lehetővé egyszerű meghatározásokat arról, mikor és hogyan kell cselekedni, illetve tartózkodni a cselekvéstől: a teológusok soha nem hazudhatnak, ám hogy munkájukat egyetemei kereten belül vagy kívül végzik, az esetleges kérdés. Az okosság alkalmazása emellett megköveteli az egyetemes alapelvek (lényeg, cél és törvények) ismeretét, valamint a singularia15 világos ismeretét. Ezek azok a sajátosságok, amelyek kitesznek egy konkrét helyzetet. Ugyanígy ismerniük kell azokat a lehetőségeket és akadályokat, amelyeket az adott helyzet ma13 Gilson, E., The Intelligence in the Service of Christ the King, in Pegis, A. (szerk.), A Gilson Reader, New York 1957,35. 14 Szent Ágoston, De liberó arbitrío I, 13. 13 Aquinöi Szent Tamás, Summa Theologiae II—II, 47, 3.
