Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
60 John Webster gában rejt, valamint azokat a kihívásokat, amelyekre a helytállás során a jellem erőssége és a lelkierő terén szükség van. Az okosság jóval több, mint a természetes ravaszság, amely az önvédelmet szolgálja. Az okosság erény, amely megfelelő cselekvési opciókat kíván kifejleszteni, hogy elérjük a jó célokat. Ezért megértése, akarata és érzelmei a Szentlélek alakító munkáján alapulnak. Amennyiben a teológia érvényre engedi juttatni az egyetemmel való kapcsolatok kérdése terén az okosságot, akkor felteszi a kérdést: Az Isteni jóság és az emberi hála milyen jeleit fedezhetjük fel az egyetemen? Milyen nyitottságot tapasztalhatunk az intellektuális sokféleséggel és az igazság egységével szemben? Az egyetemi élet gazdagodását és szélesebb körűvé válását várják a teológiai értelemtől? Milyen lehetőségek adódnak a caritas számára a tanításban és a tanúságtételben? Milyen lehetőségek nyílnak meg a gyümölcsöző véleménycserére és a közös munkára? Milyen esély van a teológia res-e iránti kontemplativ elköteleződés megújulására? Mi állíthatja meg a teológia visszavonulását az önmagára vonatkozásba, tartalmainak formális ismétlésébe, a lustaságba vagy az intellektuális étvágy elvesztésébe? A teológia másrészt megkérdezi azt is: Az egyetemmel való kapcsolat a mértéken felüli felügyelet révén korlátozza a teológiát abban, hogy saját céljait kövesse? Kényszerítve lesz-e a teológiai bármi módon arra, hogy kutatása céljaiban és módszereiben alkalmazkodjon azokhoz a szaktudományokhoz, amelyek nagyobb megbecsülésnek örvendenek az egyetemen? Az ösztöndíj-rendszerek a pénzügyi vezetés vagy a harmadik szereplő általi támogatás révén kényszerítik-e arra a teológiát, hogy bizonyos utakon járjon, másokat pedig figyelmen kívül hagyjon? Akár szelíd, akár durva módon, de ráviszik-e a teológiát arra, hogy mást szeressen, mint önnön javát? Az ilyen és hasonló konkrét körülmények mérlegre tételekor a teológia még átfogóbb alapelveket is alkalmaz, mint amilyenekre ezen a helyen utalhatunk. Egyes alapelvek a lehető legátfogóbb természetűek, s minden hívő világhoz való viszonyát érintik: a hűség a keresztény hitvalláshoz, mindenekelőtt Isten akaratának a keresése, a világi presztízs és előrejutás kevésbe vétele, szeplőtelennek maradás a világgal szemközt. Mindemellett ezen dolgok terén az okosság alkalmazása még két további okból, sajátosabb szempontból igényli a jól képzett, koherens és cselekvő érzéket a teológia identitása, integritása, hivatása és céljai iránt. Egyrészt megóvja a teológiát attól, hogy önértékelését függővé tegye az egyetem általi elismeréstől, hisz hogy milyen igazolása és értéke van a teológiának, az végső soron Isten ítéletétől függ. Másrészt és gyakorlati szempontból képessé teszi a teológiát arra, hogy az intézményes rendszereket és kutatási módszereket koherenciá-