Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
Sub ratione Dei 51 latkoztatást kíséri a megvilágosítás: minden olyan mű, amely által Isten mint Szentlélek élteti a teremtményi értelmet és képessé teszi arra, hogy befogadja és elsajátítsa az isteni útmutatást. A teremtményi értelem mint a teológia szubjektív megismerési alapelve teremtményi: képességek sorából áll, amelyeket Isten adott, s amelyek használata által lehetőség nyílik arra, hogy a teremtmény az értelemnek megfelelő módon lépjen közösségre Istennel. Ezeket a képességeket azonban alkalmazni kell; a teremtményi értelem nem puszta passzív befogadás vagy minden akadályoztatás hiánya. Mivel ezek a képességek mindezzel együtt teremtett erők, szükségszerű alkalmazásuk egyáltalán nem teljességgel spontán; egy megelőző isteni mozgás által válnak alkalmazhatóvá s maradnak hatékonyak. A Lélek indítja a teremtményi értelmet arra, hogy aktív partnere legyen a mindenható, mindenütt jelenvaló Istennek. d) A kegyelem üdvrendje képezi a teológia hátterét, és általa vezeti el Isten a teremtményt a beteljesülésre. A teológia nem pusztán az emberi keresés természetes történetének egy eleme. Az evangélium, az Egyház, a kereszt- ség, az ember megszentelése az Isten megváltói valóságának a szférájához tartozik. A teológiának ezért szerepe van az elidegenedéstől az Istennel való közösségre vezető átmenetben. Ez az elsődleges oka annak, hogy a teremtett történelem cselekvéseiben válik láthatóvá, miként ragadja magával Isten kiengesztelő szándéka. Az Istentől való elidegenedés a természetes szellemi adottságok romlását és gyengülését hozza magával. Innen ered az Istennel szembeni tudatlanság és a bálványimádás, valamint az a gőgös vélekedés, miszerint a természetes tulajdonságok és mozgások szemlélete elegendő a teremtett dolgok megismeréséhez. A megváltás valóságának a terében legyőzzük az elidegenedést: objektíve a megtestesülésben és a húsvéti misztériumban, gyakorlati szinten a teremtmény Lélek általi megújulásában és megszentelődésében, amiből a teológia is részesedik. e) A teológia célja kontemplativ és gyakorlati. Elsődleges célja Isten szemlélése, ugyanis ez a szemlélet az értelmes teremtmények végcélja: „Meglátjuk őt, amint van” (ljn 3,2). A teológia egész - biblikus, történeti, dogmatikai és morális - kutatása során ezen végcél felé halad, ami a kontemplativ értelem aktusa. Ezáltal a teológia munkája semmi esetre sem lesz kevésbé szellemi munka, és a teológus sem nyer ily módon felmentést a szüntelen tanulás erőfeszítései alól. Sokkal inkább arról van szó, hogy túl kell haladni a biblikus, történeti, dogmatikai vagy morális tudás puszta felhalmozását. Egy ilyen tu-