Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Webster, John - Török Csaba (ford.): Sub ratione Dei - A teológia és az egyetem kapcsolatáról
50 John Webster Ennek a kapcsolatnak az alapja Isten határozott szeretetében rejlik, annak a természet és a kegyelem műveiben való lefutásában, amelyek Krisztus és a Szentlélek kiengesztelő és beteljesítő műveiben csúcsosodnak ki, és amelyek a Teremtő és a teremtmény közötti tökéletes közösség helyreállításában lelik fel teljességüket. A teológia ezért egyszerre igen részleges, ugyanakkor nagyon is átfogó tudomány: értelme az Egy tanulmányozásának szenteli magát, amelyből minden dolog levezethető, s amelytől mindenek függnek. c) A teológia kognitív alapelve Isten mindent meghaladó értelme, amely által birtokolja önmaga és minden dolgok korlátlan ismeretét, valamint a véges, teremtményi értelem, amely Isten útmutatása révén jut el a megismerésre. Isten tudása a teológia elsődleges kognitív alapelve. Ez a tudás határtalan és egyszerű, az intuíció egyetlen aktusa, amelyben nincs eljutás-a-megismerés- re. Ez az isteni tudás a teológia tudományának alapelve. A teológia elsődleges kognitív központja ennek okán önmagán kívül, az isteni mindentudásban található, nem pedig bármely fennálló tudás (amely becsaphatná a teremtményt) vagy teljesítőképesség (amellyel a teremtmény rendelkezhet) keretein belül. Annak köszönhető a teológia, hogy Isten maga ismeri a dolgokat, s nem áll meg a teremtmények által egyszer elért vagy elővételezett tudáselsaj átításnál. Ezen eleve adott, végtelen isteni Tudásra való vonatkozása révén tudomány a teológia - utána-, illetve alárendelt tudomány, amelynek kognitív alapelve nem csak kívül áll rajta, hanem bizonyíthatatlan is (a modern gondolkodási formák ebben rendszerint végzetes gyöngeséget látnak). A teológiában a tudás rendje tükrözi a teremtmény Teremtőtől való ontológiai függőségének oksági rendjét. A tudás azt jelenti itt, hogy Isten hatása által tudja azt, amit Isten már előzőleg teljességgel tudott. A teológiai értelem nem ok, hanem hatás. Isten intellektuális természete emellett még tranzitív és kommunikatív is. Isten végtelen irgalmasságában tanítja a teremtményeket, és arra viszi őket, hogy megismerjék s ezért szeressék azt, aki ismeri és szereti őket. Mindezt Igéjének és Lelkének kinyilatkoztató elküldése révén viszi végbe Isten. „Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek. Gyűjtsön lelke- tekben világosságot, hogy megértsétek...” (Ef l,17k). Ezeket a küldéseket a teremtményi együttműködés támogatja: mindenekelőtt a prófétai és apostoli írásokkal, amelyekben az isteni tanítások bibliai formát öltenek; ezen felül azok által is, akik megfelelő megbízatással bírnak arra, hogy a hívők közösségét az isteni tanítás ismétlése és alkalmazása által tanítsák. A kinyi
