Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója

Az értelmiségi lét illúziója

43

4. FELELŐSSÉGÜNK - A MEGOLDÁS FELÉ

Mint látjuk, általános nehézségekről van itt szó, amellyel nem csak hívőként, de értelmes emberként is szembe kell néznünk. Nem kínálhatunk végleges és biztos megoldást, ám felmutathatunk néhány utat, amely adott esetben egy kedvezőbb állapot felé segíthet minket.

a) A tudomány útjain. Egy érdekes példát szeretnénk megvizsgálni, amelyet a paradigma-elmélet atyja, Th. Kuhn adott közre.35 1690 és 1781 között tizenhét különböző alkalommal figyeltek meg Európa-szerte egy csillagot. Ugyanakkor 1769-ben négy egymást követő éjszakán látszólag mozdulatlannak látta azt valaki. Az 1781-es év azonban furcsa eredményt hozott: Sir William Herschel a csillagok számára szokatlan diszkosz-alakban látta ezt az égitestet, ezért úgy gondolta, üstökösről lehet szó. Pár hónappal később Lexell felvetette, hogy ez talán nem is üstökös, hanem egy bolygó.

, Amikor elfogadták ezt a felvetést, sokkal kevesebb csillag és eggyel több bolygó volt a hivatásos asztronómusok világában. Egy égitestet, amelyet egy évszázadon át hol meg tudtak figyelni, hol nem, 1781 után másképpen láttak, mert - akárcsak egy szabálytalan kártya - nem volt továbbra is beilleszthető azokba a per- ceptuális kategóriákba (csillag vagy üstökös), amelyeket a korábban győzedelmes paradigma szolgáltatott”.36 Más szóval: a jelenségi szinten évszázados változás valósult meg (csillag-üstökös-bolygó), miközben egyértelmű, hogy a valóság szintjén semmi ilyesmiről nem volt szó: mindenki ugyanazt látta, csak másként. A szemléletmód változása látszólag magát a valóságot is megváltoztatta - valóban így volt ez? Egyáltalán nem: „...szándékom (...) az, hogy meggyőzzem az olvasót: minden metodológiának, még a legnyilvánvalóbbnak is, megvannak a maga határai. A legjobb út ennek megmutatására az, ha felmutatjuk a határokat, sőt azon szabályok irracionalitását is, amelyet az ember alapvetőnek tekint”.37 A példát tovább vezetve: Egy ilyen helyzetben mi a magasan képzett „betanított munkás” magatartása? Amit lát, amit tapasztal, igyekszik beleerőltetni a saját előre adott, megtanult rendszereibe. Hasonló jelenséget ír le B. Brecht egy találó pársorosában, amelynek címe: Ha K. úr szeretne. „»Mit tesz«, tették fel a kérdést K. úrnak, »ha szeret egy embert?« »Vázlatot készítek róla«, mondta K. úr, »és gondoskodom róla, hogy hasonlítson

35 Ld. Kuhn, Th., Scientist and Their Worldviews, in Anderson, W. T. (szerk.), The Truth about the Truth. De-confusing and Re-contructing the Postmodern World, New York (NY) 1995,189-198.

36 Uo. 193.

37 Feyerabend, P., Anything goes, in The Truth about the Truth, 199-203, 203.