Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
44 Török Csaba hozzá.« »Ki? A vázlat?« »Nem«, mondta K. úr, »az ember«”.38 A valódi értelmiségi, az egyetemi eszmény hiteles hordozója épp ennek ellentetjére vállalkozik: állandó kérdezésével, kritikai-prófétai szerepével a gondolkodást, a módszert, a szemléletet akarja mind közelebb vinni a tőle független valósághoz, ahhoz a valósághoz, amely az igazság egyetlen hiteles horgonya. b) A rácsodálkozás útjain. Mai világunk hajlamos azt gondolni, hogy csak az van igazán, ami a jelenségek szintjén kézzel fogható nyomot hagy, ami lemérhető, ami hasznosítható, ami anyagiakban is kifejezhető értékkel bír. Ebben a keretben létezve mit ér egy gondolat a fizikailag megragadhatóval szemben? Mennyi az értelme egy eszmének az itt és most nyomásával szemközt? Chris Hedges könyvének utolsó lapjain Radnóti Miklós egy költeményét idézi: „a rácsodálkozás valódi élményével ajándékozott meg ez 2009- ben, buszon utazva New Yorkból Boston felé.” Olyan versről van szó, amelyet a tragikus sorsú költő egy papírfecnire jegyzett fel, amelyet kabátja zsebében vele temettek a tömegsírba — s amelyet ma minden gyűjteményes kötetben elolvashatunk, amely még sok ezer kilométerre is az értelmiségi lét alapvető üzenetévé vált a XXI. században. Érdemes e néhány sort, amelynek címe: A „Meredek út” egyik példányára (keletkezési ideje: 1939. június 1.), most teljes terjedelmében idézni: Költő vagyok és senkinek se kellek, akkor se, hogyha szótlan dünnyögök: U - U - u - sebaj, hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. S higgyétek el, higgyétek nékem el, joggal legyez az óvatos gyanú! költő vagyok, ki csak máglyára jó, mert az igazra tanú. Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó, piros a vér és piros a pipacs. És a pipacs szöszöske szára zöld. Olyan, kit végül is megölnek, mert maga sosem ölt. 38 Idézi: Solle, D., Zur Dialektik der Liebe, in Uö., Atheistisch an Gott glauben. Beiträge zur Theologie, Olten-Freising i.Br. 1968, 30.
