Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
Az értelmiségi lét illúziója 39 minden trükköt a tesztek sikeres kitöltésével kapcsolatban. A végső bölcsesség és tanács így hangzott: „Ne gondolkozz azon, hogy a szövegrészlet igaz-e. A teszt idejét vesztegeted el, ha gondolatokon jártatod az eszed. Csak köpd vissza, amit mondanak neked”.29 A szerző beszámolója szerint gyermeke országos szinten kiemelkedő pontszámot ért el a felvételin. Saját tapasztalataink szintjén is megfigyelhető a jelenség: Hány középiskolás képes jól kitölteni egy idegen nyelvi tesztet, de nem képes megszólalni az adott nyelven? Az egyetemi oktatás szintjén közismert az „ész nélküli tanulás, magolás” jelensége, a megértés totális hiányáról tanúskodó vizsgázói megszólalás. Ennek sokkal súlyosabb formája az, ha egy valóban tehetséges, intelligens növendék kiváló tanulmányi eredményeket tud felmutatni, ám évek alatt sem jut el saját szakterülete alapszintű átfogó szemléletére, a szabadon kérdezés művészetére, a kritikai állásfoglalás kialakítására. Olyan világban élünk, amikor a cél már nem a gondolkodás, az igazság, az ismeret - hanem a technika, a módszer elsajátítása. Ez nem egyéb, mint az ember lebutítása a számítógép, a műveleteket végző, de szabadon nem gondolkodó robot szintjére. Az ilyen „értelmiségi” a legjobb vizsgaeredményekkel hagyja el az egyetemet, de tulajdonképpen egy betanított szakmunkás szintjén viszonyul a tudományhoz, amelyet tanult. Munkahelyén adott esetben sikereket is elérhet (mert a hasznosságot díjazó rendszerekben a kreativitás és spontaneitás, a kritikai szellem esetleg hátráltató tényező lehet), ám mihelyst új, szokatlan, a tankönyvitől eltérő helyzetekkel szembesül, képtelen a cselekvésre. Ennek az egész világ szemtanúja lehetett a 2008-as gazdasági világválság kapcsán: milliónyi magasan képzett közgazdászunk van, aki képes a fennálló kapitalista rendszert üzemeltetni, de alig akadt közöttük csak egy is, aki kritikai kérdezés révén új megoldásokat, új lehetőségeket mutatott volna fel, aki túl tudta volna haladni a meglévő rendszer üzemeltetésének a szintjét, az embertelen válságmenedzsmentet, s új modellel szolgált volna.30 Albert Einsteinnek tulajdonítják a mondást, miszerint: „Egy problémát nem lehet azzal a gondolkodásmóddal megoldani, amely által az felmerült”. Ez azt feltételezi, hogy az igazi értelmiséginek ki kell lépnie önnön gondolkodási kereteiből ahhoz, hogy betöltse hivatását. Ha ezt nem teszi meg, mindvégig belül marad a saját előre adott, technika szintjén elsajátított keretein, képtelen lesz tevőlegesen és hatékonyan hozzájárulni a társadalmi szintű problémák megoldásához, a mélyen emberi kér29 Hedges, Ch., Empire of Illusion, 101. 30 Ehhez Id. Mendez, J., Gazdasági válság vagy az értékek válsága?, in Communio 18 (2010/ 1-2), 40-62.
