Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
40 Török Csaba dések megválaszolásához. Képeznek-e az egyetemek ilyen transzcendens, vagyis túllépő, túlhaladó gondolkodású értelmiségieket? Vagy a diplomákat átnevezhetjük felsőfokú szakmunkás-bizonyítványnak? Mindez azért is fontos, mert ha megszűnik a gondolkodás (ön)transzcen- dáló mozgása, ha az erre hivatottak is fájdalmasan immanensek maradnak, akkor a gondolkodás sematizálódik, lecsupaszodik, elveszíti eredendő tágasságát, a valóság pedig redukálódik arra, ami egy konkrét gondolkodási mód számára hozzáférhető belőle. Nem vagyunk ennek nap mint nap tanúi? Nem ez játszódik le akkor, amikor a természettudományok módszereit, alapelveit kérik számon a bölcseleti tudományokon? Nem ezzel szembesülünk akkor, amikor „a tudomány” fogalma egyetlen egy érvényes definíciót ölt, amelyet azonban egy iskola, egy látásmód diktál, megkérdőjelezhetetlen érvénnyel? Nem uniformizálódik így a végletekig az emberi kérdezés, gondolkodás? Nem zárulunk be önnön börtönünkbe? Ki biztosít minket afelől, hogy az uniformizált tudomány keretein túl nincs élet? Ki nyugtat meg minket afelől, hogy az ekképpen bekorlátozott „valóság” ténylegesen az igazi va- lóság-e, vagy csupán annak egyik lehetséges felszíne, megjelenési formája? Hol tegyük fel ezeket a kérdéseket, ha nem az egyetem keretein belül? b) Az egyetemi lét társadalmi státusszá válása. Amint arról fentebb szóltunk, napjainkra jelentősen megváltozott az egyetem s az értelmiségi lét társadalmi megítélése. A dolog lényegétől idegen célokra kívánják felhasználni a tudást, annak elsajátítását és művelését: a felvételizők nem elhivatottságból, nem belső öntudatból mennek az egyetemre, hanem státuszért, előnyökért, biztonságért. Az értelmiségi létezésben olykor nincs már küldetéstudat, csupán haszonlesés. Emellett az egyetemek maguk is erősítik a státusz-gondolkodás kifejlődését. A celebek mintájára megalkotott sztár-professzorok „húzzák az egyetem szekerét”, pénzt hoznak be az intézmény rendszereibe (persze közben önmaguk számára is kiharcolják a presztízst, a politikai és egzisztenciális előrejutást). Az öregdiák-mozgalom igazából kapcsolati hálót jelent, az önpozicionálás jobb lehetőségét, a nem tiszta, szubjektív, protekciós alapon működő kiválasztási rendszereket erősítve, kiformálva a még egyetemen tanuló diákokban egy olyan karrierképet, amely éppen a fentiek okán erkölcstelen, mégis komoly anyagi javakkal kecsegtető. A tudomány olykor már egyenesen csak valami elviselendő rossz, amit a tanár kelletlenül tanít, a diák kedvetlenül tanul - miközben egyre többen úgy érzik, régen nem ez a lényeg. c) A tudás és bölcsesség eróziója. Az ókori görögök már tudatában voltak annak, hogy a filozófiai gondolkodás egyik gyökere a rácsodálkozás képessége. Aquinói Szent Tamás egy helyütt így ír: „A filozófus azért hasonlít a köl
