Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
38 Török Csaba mas feladata során eljutni eddig a valóságig, ha megrekedünk a felszínen, akkor szükségszerűen fellép a belső üresség, a boldogtalanság, az értelmetlenség érzése, az akut depresszió, a sikeres batal értelmiségiek körében egyre nagyobb arányban meghgyelhető kiégés (az úgynevezett bum-ouí-szind- róma). 3. AZ ELVESZŐ ÉRTELMISÉG Nem gondolhatjuk azt, hogy a fent említett nehézségek csupán az egyetem intézményét érintik. Közvetlenül kihatnak a közoktatás rendszerére, valamint az egykori egyetemisták által vezetett, üzemeltetett társadalmi intézményekre. Közvetett hatásaik ennél jóval messzebbre nyúlnak, hiszen az értelmiség szerepe a közösség életében mind jó, mind rossz irányba rendkívüli potenciállal bír. Az alábbiakban, példaszerűen szeretnénk megemlíteni néhány olyan jelenséget, amely rámutat a jelen folyamatok lényegére. Ezek mellett természetesen még sok mást is megemlíthetnénk - ám a rendelkezésünkre álló hely szűkössége ezt nem teszi lehetővé.28 a) A gondolkodás uniformizálása. Az ember Isten képmása - tartja a keresztény hit. Ez azt jelenti, hogy a szabad, értelmes, kreatív és teremtő Isten olyan embert alkotott, aki szintén képes szabadon, értelmesen, kreatívan és teremtői cselekvéssel élni a világban. Ela az oktatás célja - Adorno gondolatával - a barbárság legyőzése, a latin cultura szó értelmében az emberi szellem önmagában meddő talajának megművelése és termőre fordítása, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy a helyes képzés révén az ember istenképűségé- nek lehetőségei teljesebb kifejlődésükre jutnak el. Az iskolázott ember szabadabb, értelmesebb, kreatívabb és teremtőibb kell, hogy legyen, enélkül az oktatási rendszer kudarcot vall. Az egyetemre különösen is áll a fenti kijelentés. Ugyanakkor napjainkban egyre inkább tapasztaljuk, hogy a tanítás helyét az „oktatástechnika”, a tanulásét pedig a „készségelsajátítás” veszi át. A cél egyre többször abban áll, hogy a diák valamiféle specializált részfeladatot a lehető legjobban el tudjon végezni (pl. tökéletesen ki tudjon tölteni egy tesztet, még ha folyószövegben, esszészerűen nem is tudja kifejezni magát). A már többször idézett Hedges saját fia példáján szembesült ezzel a jelenséggel, akinek a magántanára (az egyetemi felvételi okán) megtanított 28 A kérdéskör kapcsán már számos elemző gyűjteményes kötet és monográfia napvilágot látott, elég csak a Communio jelen számában szereplő tanulmányok lábjegyzet-hivatkozásaira utalni.
