Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
Az értelmiségi lét illúziója 37 tem egykori osztálytársammal a Harvard Divinity School-ról, aki most a teológia professzora. Amikor megkérdeztem tőle, mit tanít, a titokzatos akadémiai zsargon áradatát zúdította rám. Három évnyi szeminárium ellenére sem volt semmi fogalmam arról, hogy miről beszél”.24 A felelősségtől és közjótól eloldott értelmiségi lét elveszíti kapcsolatát a valósággal, a külvilággal, egyfajta „párhuzamos univerzumban” kezd el létezni, ami olykor kivételesen is irritáló lehet a társadalmi többség számára.25 Az így születő egyetemi életnek találó leírását adja Elyse Graham, aki a Yale Egyetemen oktat: „Van a diákoknak egyfajtája ezekben az [elit] iskolákban, aki beleszeret a saját oktatásának misztikájába és presztízsébe. Ez az a srác, aki úgy tölti el idejét a Princetonon, mint egy guberáló, aki Princetoniánára vagy a Princeton-nosztalgiára vadászik: »Mennyi híres professzort tudok begyűjteni?«, és így tovább. Végezetül nem csak azzal a tudattal távozik, hogy ő kiválasztott, hanem azzal a simasággal is, amely látszólag a széleskörű műveltséget jelzi. A college szocializál téged, és így megtanulod, hogy mi módon állj elő jól a leg- banálisabb ötletekkel is”26 Hogy a korunk gyermekeként az egyetem kapuján belépő hallgató így viszonyul a felsőoktatási rendszerhez, nem meglepő. A felszínes jelenségek világa, amely őt gyermekkorától övezi, szinte determinálja magatartását, gondolkodásmódját. Az aggasztó az, hogy az egyetemen eltöltött évek során nem kérdőjelezi meg ezt a hozzáállást, úgy lép ki - diplomával a zsebében - az intézmény kapuján, hogy ezen a téren nem sok minden változott meg benne. Ez ugyanis arra utal, hogy az értelmiségnevelő és -formáló értelmiségiek maguk is így élik meg saját létmódjukat (vagy ha nem, hát képtelenek prófétai alakká válni). Nem a bemenetel, hanem a kimenetel állapota mutat rá az egyetem ősi intézményének a megrendülésére s azokra a mélyen társadalmi, morális, emberi problémákra, amelyekkel egyre égetőbb, hogy szembenézzünk. Hisz mi mindennek a következménye? Abraham Maslow szerint személyes mivoltunk „mindennek ellenére kitart a felszín alatt”27 Ez egyszerre örömteli kijelentés, mert arra mutat rá, hogy a jelenségek szintjén tapasztalható nehézségek nem azonnal és átfogóan pusztítják le az emberi valóságot. Ugyanakkor fenyegetés is, hiszen ha nem sikerül az oktatás és képzés hatal24 Hedges, Ch., Empire of Illusion, 96. 23 Sajnálatos módon Magyarországon az elmúlt években több olyan közéleti megmozdulásra is sor került, amely hol leplezve, hogy nyíltan ezt az ellenérzést katalizálta, gondoljunk csak arra a vitára, hogy egy filozófiai esztétika körében született monográfia milyen piacosítható, pénzben kifejezhető értékkel bír, vagy hogy a bölcseleti tudományoknak mekkora a társadalmi haszna. 26 Hedges, Ch., Empire of Illusion, 99. 27 Idézi: uo.
