Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
34 Török Csaba gét”.17 Sokan azt vetnék fel erre: Lehet-e számon kérni a tudóson eredményeinek utóéletét? Miért nem fordítjuk meg a kérdést: Lehet-e nem számon kérni rajta? És ugyanígy: Lehet-e nem számon kérni egy diákon egyetemi éveit, visszaéléseit az idővel, az anyagi és emberi erőforrásokkal? Az önzést, az önközpontú pályaválasztást, a tudást az ego rabszolgaságába döntő, kizsákmányoló és megbecstelenítő magatartást? E megfontolások talán elvontnak tűnnek, ezért érdemes konkretizálni őket. J. F. Kavanaugh jezsuita (és végzettségét tekintve közgazdász) a Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. A kulturális szembenállás lelkisége című, hallatlanul ösztönző és gondolatébresztő könyvében érdekes megfigyelést tesz: „...amikor az ember manapság egyetemi diákoknak felteszi a kérdést: »Erkölcsös lenne-e tízmillió ember kiirtása, ha ezzel minden problémánknak véget lehetne vetni, ha népünk 80 százaléka helyesnek tartaná a dolgot, ha a törvény megengedné, és ha ezek az emberek biztonságunkat életveszélyesen fenyegetnék?« - a diákok nem tudják, mit is mondhatnának, nem tudnak racionálisan érvelni”.17 18 Ha a maximák („az emberi életet védeni és tisztelni kell”) helyét átveszik a minimák („az én életemet kell védeni és tisztelni”), akkor az ember erkölcsisége megbénul. Képtelen morálisan megalapozott értelmi döntést hozni. Ha a (leendő) értelmiség jut ebbe az állapotba, az annak a jele, hogy a tudományosság már nem hozza magával per se az erkölcsi éretté válást. Napjainkban lehet valaki erkölcstelenül is tudós - amire volt ugyan korábban is példa, ám átfogó és általános jelenséggé mindez csak napjainkban kezdett válni. Hogy ez mennyire így van, azt Kavanaugh egy statisztikával illusztrálja. Az elsőéves egyetemisták körében az USA-ban végzett felmérések adatai szerint a leendő értelmiségiek körében 1967-ben 40%-nak volt fontos az anyagi jólét, míg 80%uk tekintette lényegesnek egy értelmes életfilozófia kialakítását. Ezzel szemben a ’80-as évek végére már 80% vágyott elsődlegesen az anyagi jólétre, míg csak 40% egy értelmes életfilozófia kialakítására.19 Ez azt jelenti, hogy a diploma és az értelmiségi státusz az anyagi biztonság és jólét szinonimájává vált. Egy fiatal nem azért megy egyetemre, mert a tudás vágya, az igazság szenvedélyes keresése motiválja, hanem szeretne ily módon egy bebiztosított egzisztenciára szert tenni. Másként megfogalmazva: a tudomány eszköz egy tőle idegen cél megvalósítására, míg az egyetem nem helyszín, szabad tér, hanem csatorna, átmeneti váróhely, szükségszerűen el17 Hedges, Ch., Empire of Illusion, 91. 18 Kavanaugh, J. F., Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. A kulturális szembenállás lelkisége, Ursus Libris - Altern Csoport, Budapest 2003, 67. 19 Ld. uo. 33.
