Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Török Csaba: Az értelmiségi lét illúziója
Az értelmiségi lét illúziója 31 A politikusaink olyanná válnak, mint a celebek (magánélet kiteregetése, a politikai pálya mint mediatikus szereplés, a mindenáron való önmegmutatás vágya, az ismertség mint a siker kulcsa), a közéleti szereplők idomulnak az uralkodó gondolkodásmódhoz (miben különböznek még a valóság- show-k szereplőitől?), az értelmiség pedig látványosan eltűnik a szemeinek elől. Vagy visszavonul elefántcsont-tornyába, s epét köpve kritizálja a fennálló viszonyokat, esetleg nosztalgiázva a múltba réved s idézi a szebb korokat; vagy pedig maga is celebbé válik (erre nem egy példát szolgáltat a nemzetközi és a honi média). Akár az első, akár a második „szerepkört” tekintjük, az értelmiségi mindkettőben képtelennek mutatkozik arra, hogy változtasson a szövegkörnyezetén. Ám ha egy írástudó semmit sem tud kezdeni az így-úgy értékelhető, de mégis csak valóságos kultúrával, nevezhető-e még értelmiséginek? Ha a partvonalról bekiabálva szidalmaz, illetve ha messzemenően azonosul a környezetével, egyaránt leteszi a fegyvert, nem vállalja fel önnön státuszából, igen, hivatásából származó felelősségét és küldetését. Nem csak értelmiségként, de morális lényként is kudarcot vall.12 Ez a kimondatlan érzés talán ott rejlik amögött az egyre inkább szembeszökő passzivitás és tehetetlenség mögött, amellyel az értelmiség az őt övező változások közepette sodródik.13 Kevesen vannak azok, akik képesek úgy utat találni a kultúra szívébe, hogy közben megőrzik önnön identitásukat, s ily módon kontrasztként, példaként, motivációként tudnak hatni a körülöttük lévőkre - minden ilyen értelmiségi „posztmodern próféta”, aki legtöbbször nem bölcs szavakkal vagy tanításokkal, de az uralkodó mentalitással szembenálló életvezetéssel, „stílussal”, gesztusokkal képes üzenni a többi ember felé.14 12 Ezen a téren különösen is figyelemre méltó a neves teológus írása: Daniélou, J., La cultura tradita dagli intellettuali, Torino 2012 [eredeti francia kiadás: La culture trahie par les siens, Paris 1972], 13 Nem véletlen, hogy S. Fuller igen elgondolkodtató művében napjaink entellektüelje számára alapvető követelményként nevezi meg, hogy „üzleti tervvel” kell rendelkeznie, vagyis képesnek kell lennie arra, hogy eszméit, gondolatait hatékonnyá, gyakorlatiassá tegye, ne csak az üres szó, de a végbevitt valóság embere is legyen, Id. Fuller, S., Az entellektüel, Budapest 2006, 41-54. Fuller egyes megállapításai persze az egyetemek amerikai állapotát tükrözik, s némely meglátása az oktatás „kapitalizációjaként” is felfogható (ő ezt nem így gondolja). Arra azonban mindenképpen rávilágít, hogy a l’art pour Vart eszmélkedő (ál-)értelmiségiek kora lejárt. Napjainkban annyira hangsúlyos, mint talán még soha, hogy vagy lesz gyakorlatiassága a tudásnak, az értelmiségi létmódnak, vagy végleg elbukik. 14 Mindenképpen elgondolkodtató Ferenc pápa mediatikus sikertörténete, hisz bár olykor ő maga is kis keserűséggel jegyzi meg, hogy az evangéliumi tanítás szavai nem vernek mély gyökeret az emberek szívében; mégis gesztusai, alakja, személyessége lehetőségeinek spontán, kreatív és őszinte kiaknázása révén a kortárs „média-tájkép” egyik központi alakjává vált.
