Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Zaborowski, Holger - Török Csaba (ford.): Az egyetem válsága - a válság egyetemessége
Az egyetem válsága - a válság egyetemessége 21 den egyéb veszély? Nem lenne eltúlzott ahhoz hasonlóan az, ha veszélyben éreznénk magunkat, mint ahogyan eltúlzott az is, hogyha különösen kiválónak és fontosnak tartjuk magunkat? Van egy szempont, amely megalapozza a jelen veszély kivételes jellegét. Egyes kivételektől eltekintve ugyanis már csak ritkán merül fel az egyetem eszméjére vagy „lényegére” irányuló kérdés. Nem csak az a gyanú lengi körül e kérdést, hogy metafizikai természetű (még ha nem is az szükségszerűen). Olyan kérdés ez, amelyet ha szabadon és az igazságra irányulva teszünk fel, akkor rámutat az egyetem piacgazdasági funkcionalizációjának a korlátáira és ellentmondásaira, s épp ezért már veszített a jelentőségéből. Ezzel együtt azoknak is van egyfajta elgondolása az egyetem „eszméjéről”, akik annak piacgazdasági funkcionalizációján munkálkodnak. Csakhogy ez az eszme a maga vegytiszta (eleddig csak ritkán felbukkanó) formájában összeegyeztethetetlen az áthagyományozott egyetemi eszme vezérgondolataival, az igazsággal és a szabadsággal, amennyiben az igazságról és szabadságról egy feltételes dologra korlátozódik: az egyetem „létjogosultságát” s ezáltal az igazságot és a szabadságot a piac és annak érdekei határozzák meg. Mivel ez manapság még túl problematikusnak tűnik, csupán kevésszer mondják ki az egyetem funkcionalizációjának alapjánál rejlő eszmét ott, ahol ez szóba kerül. Hogy oly keveset szólnak az egyetem új eszméjéről (és hogy emellett ragaszkodnak az „egyetem” megnevezéshez, holott akár egy új nevet is találhatnának), mindenesetre nem csak stratégiai előrelátásra, vagy azok rossz lelkiismeretére utal, akik az egyetem eszméjének gyökeres átértelmezésén fáradoznak. Arra is utal mindez, hogy ennek az átértelmezésnek a történése nem kis mértékben névtelen folyamat, olyasvalami, amely titokban halad előre, gyakran anélkül, hogy az érintett szereplők ennek kifejezetten tudatában lennének. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ez a folyamat átláthatatlan vagy misztikus, vagy hogy kisebb-nagyobb csoportok titkos összeesküvésére lenne visszavezethető. A társadalmi és kulturális folyamatok gyakran úgy játszódnak le, hogy azok, akik részt vesznek bennük, nincsenek tisztában saját szerepükkel, és az a történés, amelyben együttműködtek, csak bizonyos távolságból szemlélve válik világossá. Ezért csak még inkább problematikus az a tény, hogy az egyetem maga gyakran már nem gondol utána önnön eszméjének, annak, hogy mi volt és minek kell lennie - abban a sokszólamú intenzitásban, amely mindig is éltette és jellemezte ezeket a vitákat -, és hogy a közéletben csak egy igen szűk korlátok között mozgó nyílt, az egyetem örökségére és az igazság és szabadság vezérgondolataira érzékeny diskurzus folyik az egyetemről.
