Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Zaborowski, Holger - Török Csaba (ford.): Az egyetem válsága - a válság egyetemessége
20 Holger Zaborowskí lódik egy meghatározott értékre - valamire, amiben az emberek különféle okokból értéket látnak (és amitől ezt az értéket, megint csak különféle okokból kifolyólag, meg is vonhatják), és ami lehetővé teszi, hogy összehasonlítsunk és arányba állítsunk mindent mindennel. Nincs szükség hosszas leírásra, hogy megmutassuk, mindez mit jelent a klasszikus egyetem „vezérgondolatai”: az igazság és a szabadság számára. Mindkét vezérgondolat valami olyasmit jelöl, amit „aránytalan”, és amit nem szabad funkcionalizálni, amennyiben ez azt jelenti, hogy valamit alárendelünk a funkcióinak, s ezen funkciókból kiindulva határozunk meg. Ez nem azt jelenti, hogy az egyetem mint az igazság és a szabadság helye (vagy, ha el akarjuk kerülni ezt a térszerű beszédmódot: mint igazság- és szabadságesemény) ne töltene, ne tölthetne be bizonyos funkciókat. Épp ellenkezőleg: pontosan a klasszikus egyetem töltött be mindig is számos funkciót (az állam, a társadalom vagy az Egyház számára) mint az a hely, ahol az emberek szabadon szembesültek az igazsággal s megfeleltek az igaznak az igényére. Mindazonáltal ezek a funkciók másodlagosak voltak tulajdonképpeni eszméjéhez képest - és másodlagosnak, olykor egyenesen tudattalannak is kellett maradniuk. Ha napjainkban ellenben még utána is gondolnak az egyetem eszméjének, akkor gyakran az egyetem piacgazdasági funkcióinak tükrében teszik ezt, vagy - és ez nem kevésbé problematikus - ezen funkciók primátusának a kritikája tükrében. Az első eset (még ha az egyetem áthagyományozott eszméjének néhány szempontja fenn is marad benne) végül oda vezet, hogy az egyetem leteszi a fegyvert a piacgazdasági funkcionalizáció tendenciái előtt. A második eset radikális kritikát eredményez, lázadó és forradalmi magatartást, amely azáltal határozza meg önmagát, amit kritikával illet, eközben azonban gyakran szem elől téveszti azt, ami a tulajdonképpeni célkitűzése kellene, hogy legyen. Ez ugyanis nem a puszta ellenkezés hangja, hanem az egyetem azon „lényegéé”, miszerint az az a hely, ahol az igazság és a szabadság a maga feltétlenségében mutatkozik meg, és megjelenésük által az egyetem keretein túl is hatnak - mint kívülről érkező hang, mint a párbeszéd tanúságtétele, mint a különbözőség tapasztalatának és minden lezárt önazonosság-rendszert felállító állami, gazdasági, társadalmi vagy vallási tendencia visszautasításának kiforrott megfogalmazása. Ha történetét tekintjük, az egyetem mindig újra szembesült azzal a veszéllyel, hogy alárendelődjön tőle idegen és másodlagos céloknak. Hosszú története van az egyetem átpolitizálásának, az egyetem állami vagy vallási céloknak való alárendelésének. Hát akkor miért lenne az egyetem piacgazdaságnak való alárendelődésének mostani veszélye fenyegetőbb, mint min-
