Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Zaborowski, Holger - Török Csaba (ford.): Az egyetem válsága - a válság egyetemessége
Az egyetem válsága - a válság egyetemessége 17 lennünk, és úgy tűnik, csak ki kellene várnunk, míg az utóbbi évek és évtizedek reformfáradozásainak az előnyei világosabban megmutatkoznak. Ám számos szempont ezellen a remény ellen szól. Ugyanis lehetséges, hogy amennyiben a válságszerű hozzátartozik az egyetemhez, válságok lépnek fel, amelyek végül oly radikálisan megkérdőjelezik az egyetemet, hogy nem marad meg más, mint a név és az egykori nagyságra való puszta emlékezés. Mert hát miről is van szó a mostani válságban? Számos egyetemről folytatott kortárs vita ezt a kérdést vizsgálja meg. Ezen a helyen nem tudjuk végérvényesen megválaszolni ezt a kérdést. Ez ellen szól nem utolsó sorban az a tény, hogy ehhez még hiányzik a kellő történelmi távolság, amely a jelen helyzet megítéléséhez szükséges. Ám talán mégis felmutathatunk olyan szempontokat, amelyek világosan rámutatnak a jelenlegi egyetemválság dimenziójára, s ezáltal a fennálló veszélyek kiterjedésére. Ha abból indulunk ki, hogy a fakultások minden különbözősége ellenére az egyetem belső célját az „igazság” és a „szabadság” szavakkal írhatjuk le, akkor talán számolnunk kell egy olyan egyetemre leselkedő veszéllyel, amely létét fenyegeti. Arról a veszélyről van szó, hogy az igazság és a szabadság annyira megkérdőjeleződik, hogy ezek a célok már egyáltalán nem nyernek elismerést, vagy csak oly töredékes módon ismerik ezeket fel, hogy eredeti jelentőségük végül elvész. Hogy ez mit jelent, azt az alábbiakban röviden és tézisszerűen, azaz egy szükségszerű kisarkítás feltételrendszerében igyekszünk kifejteni. Az egyetem a feltétlen tere, ám jómaga nem abszolút, hanem sokféle módon függésben álló: függ a kielégítő finanszírozástól, a törvényektől, amelyek kijelölik határait és szabályozzák működését, az emberektől, akik nem egy elvont intézménynek, hanem a konkrét akadémiai életnek szentelik magukat, vagy a kultúrától, amely a tudásért magáért támogatja a tudást, amely nem csak megengedi, de lehetővé teszi, hogy megadják a tiszteletet az igazságnak és a szabadságnak. További feltételeket is megnevezhetnénk még itt. Ahogyan a demokratikus jogállamnak is megvannak a maga politikát megelőző alapjai, úgy az egyetemnek is megvannak a maga egyetemet megelőző alapjai. S mégis, mindezen előfeltételek ellenére, az egyetem feltétlen: mint egy hely, amely az igazságnak és a szabadságnak van szentelve, hasonlóan az érte és benne élő emberekhez, meghaladja születésének és fennállásának előfeltételeit. Nem lehet ezekre az előfeltételekre redukálni, hanem valamit újat hoz a napvilágra: nem pusztán elméleti tudásról, vagy a tudás új gyakorlati alkalmazási lehetőségeiről van szó, hanem arról, ami megelőzi az el
