Communio, 2014 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1-2. szám - Egyetem, igazság, szabadság - Zaborowski, Holger - Török Csaba (ford.): Az egyetem válsága - a válság egyetemessége
18 Holger Zaborowski mélet és a gyakorlat elkülönítését, s egyáltalán lehetővé teszi azt: ez a képzés. Nem elvont, hanem konkrét értelemben vett képzésről beszélünk, azoknak az embereknek a képzéséről, akik részt vesznek az egyetemi életben, akik hol csak pár évre, hol egy egész életre odaadják magukat ennek az életmódnak, s képződnek, ahogyan képeznek is: a feltétlen képeként, amely az egyetemen mutatja meg magát. Mindazonáltal nem ritkán megkérdőjelezik, hogy az egyetemet kitünteti a feltétlenség dimenziója. Ugyanis az egyetemet gyakran alárendelik születése és fennállása előfeltételeinek. Gyakran kívülről határozzák meg, hogy mi az egyetem. Ma már ugyan nem áll fenn annak a veszélye, hogy alárendelődne a vallásnak vagy meghatározott vallási igényeknek. Az egyetem annak a veszélynek sincs már annyira kitéve, mint a korábbi korokban, hogy alárendelődjön az állami vagy politikai céloknak (még ha ez a veszély a finanszírozás kapcsán újra meg újra meg is mutatkozik). Ma elsődlegesen a piac, a gazdaság rendje az, aminek szolgálatába állítják az egyetemet - s maga is ezek szolgálatába áll. Hisz akárcsak a vallás vagy állam általi egyetemfunk- cionalizáció sem volt pusztán külsődleges, kívülről kikényszerített funkcio- nalizáció, hanem gyakran - még ha ellenállását is kivívva - az egyetem maga támogatta és vitte előre ezt, úgy a piac paradigmájának mai uralma is egyszerre külső és belső uralom. Épp ebben áll az egyetem ennek a „céljától való eltávolodásának” veszélye: hogy belülről is előre viszik, s nem pusztán egy előzékeny engedékenységnek, kényelmességnek vagy a kívülről jövő nyomáshoz való szükségszerű alkalmazkodásnak az okán, hanem azzal a megindokolással, hogy így tesznek eleget annak az egyszerű feladatnak, mely szerint engedelmeskedni kell az idők szavának. Már régen megvan ezért az a nyitott piac, amelyen az egyetemeknek meg kell védeniük önmagukat, s meg kell küzdeniük az eszközök felhasználásáért, a figyelemért és a befolyásért. Egyes egyetemek világszintű versenyben állnak egymással és egymás ellen. Ami feltétlen és a feltétlenbe átnyúló bennük, azt folytonosan lemetszik, s a feltételesre redukálják. Ma már nem beszélnek oly gyakran az egyetemeknek a közjóra vagy az egyén képzésére irányuló feladatáról, mint az elmúlt évtizedekben. A képzést árucikként kínálják fel, s lerövidítik a kiképzésre, amelynek céljait számos egyetemen kívüli érdekcsoport határozza meg. Emellett magát az egyetemet is piacként határozzák meg, amelyen az egyes fakultások és szakterületek konkurencia- harcban állnak egymással, s küzdeniük kell azért, ami sajátos érdekükhöz tartozik, s hogy ezt megfelelő módon támogassák. A klasszikus értelemben vett akadémiai szabadság már csak nyomaiban lelhető fel az egyre több vizsgakötelezettség és a mind jobban szabályozott tanulmányi rendek és kutatá
