Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Előszó

2

Előszó

„A hit tárgya, hogy az Egyház fogyatkozhatatlanul szent. Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel egyedül szentnek ünnepiünk, az Egyházat menyasszonyaként szerette, önmagát adva érte, hogy megszentelje, saját testeként kapcsolta magához, és elárasztotta Szent Lelkének ajándékával Isten dicsőségére. Az Egyház ezért Isten szent népe, és tagjait szentnek nevezik.

Krisztus a vele egyesült Egyházat megszenteli, tőle és benne az Egyház megszentelővé válik: az emberek megszentelésére Krisztusban és Isten dicsőítésére mint célra irányul az Egyház minden tevékenysége. Az Egyházban le van téve az üdvösség eszközeinek egész teljessége. Benne Isten kegyelme által elnyerjük az életszentséget.

Az Egyházat már a földön igazi, bár még nem tökéletes szentség ékesíti. Tagjaiban még el kell érnie a tökéletes életszentséget: Ily sok és ennyire üd- vösséges segítség birtokában a Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya.” (KEK 823-825.)

A Szerkesztőség