Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Schlögel, Herbert - Török Csaba (ford.): Az Egyház szentsége és bűnössége - Morálteológiai vázlatok
Herbert Schlögel Az Egyház szentsége és bűnössége* Morálteológiai távlatok Az Apostoli Hitvallásban így imádkozik az Egyház: „hiszem [...] a katolikus Anyaszentegyházat”, a Nícea-konstantinápolyi Hitvallásban pedig kifejezésre juttatjuk hitünket az „egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház- ban”. A „szent” jelző egyike az Egyház négy ismertetőjegyének (nóta ecclesiae), épp ezért magától értetődő, hogy ezt újra és újra megvizsgáljuk, s elgondolkodjunk ellentétéről, az Egyház bűnösségéről is. Az ezredforduló óta két olyan történés volt, amely felélesztette a „szent” és „bűnös” jelentéséről folytatott vitákat: II. János Pál pápa bocsánatkérése 2000-ben és az ismeretessé vált szexuális visszaélési és fizikai bántalmazási esetek, amelyeket papok és szerzetesek követtek el. Ehhez hozzájárul még, hogy az elmúlt évek során dogmatikusok és ekkleziológusok egész sora lépett fel katolikus részről a német nyelvterületen, akik a szent és a bűnös kérdésének tisztázását az Egyház lényegének taglalása kapcsán végzik el. Ám épp a bűnösség kapcsán kiemelt szerepet játszik az erkölcsi minősítés. Ellentétben a szentséggel, amelynek esetében az erkölcsi értékelés - ha egyáltalán tematizálásra kerül - a második helyen áll. Mégis megvan mindkét fogalomnak az etikai összetevője, a kérdés csak az, hogy ebből milyen erkölcsi-gyakorlati következtetéseket lehet levonni. Akármennyire jelentőségteljes is a téma dogmatikus szemléletmódja, nem szabad kiiktatni az etikai megközelítést sem. * Forrás: Heiligkeit und Sündigkeit der Kirche. Moraltheologische Perspektiven, in IKaZ 42 (2013/5), 485-495.
