Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Előszó
Előszó II. János Pál pápa közel száz alkalommal követte meg a világot, az emberiséget az egyháziak által elkövetett bűnöket kiengesztelendő, az Egyház nevében; noha az egyháziak és az Egyház között nem tehető egyenlőségjel. Legnevezetesebb bocsánatkérése 2000-ben történt, liturgikus cselekmény keretében, és azt lehetett volna gondolni, hogy ezzel lezárult az Egyház szigorú önvizsgálata, a bűnök miatti bánat kinyilvánítása, valamint - ezért cserébe a világemberiség részéről a kiengesztelődésnek vagy megbocsátásnak némi jele mutatkozik. Nem így alakult. Megtörtént vagy koholt erkölcsi botlások, vétkek elkövetőiként számos egyházi személy ellen indult hajsza, és XVI. Benedek pápa többször, nyilvánosan bocsánatot kért a valós vagy vélt áldozatoktól a helyi egyházak szintjén, ám az egész világ előtt. Ferenc pápa lelki programjára - melyet a Szegénység Úrnőjének szentje ihletett - válaszul a közvéleményt meghatározó erők sürgősen felsorakoztatták a német egyházi vezető esztelen pazarlásait, ami tárgyilagosan szemlélve klinikai eset, elkövetője azonnal távozott vagy távozik eddigi posztjáról. Ezek után lehet-e, érdemes-e az Egyház szentségéről elmélkedni, gondolkodni, írni, olvasni? A Communio nemzetközi katolikus, teológiai és kulturális folyóirat szerkesztősége többéves előretervezés, nem csekély töprengés és mérlegelés után dönt a tárgyalandó témákról. Amikor az Egyház szentségének bemutatása mellett döntött, még nem lehetett tudni, mennyire időszerű és fontos ezt a kérdést - mármint az Egyház szentségének mibenlétét - újra föltenni és keresni fáradhatatlanul az arra adandó hiteles választ. A jelen szám szerzői teljesítik a feladatot különböző, ám egymást kiegészítő szempontok szerint, és hitelesen szólnak az Egyház szentségéről. A Trentói Zsinat befejezésének 450. évfordulójáról megemlékező tanulmány áttételesen ugyan, de a központi téma jobb megértéséhez nyújt segítséget.
