Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Chenaux, Philippe - Török József (ford.): XV. Benedek és a Nagy Háború
84 Philippe Chenaux irányában (Trento). Július első napjaiban a Szentszék illetékesei kidolgozták a hét pontból álló tervezetet, amely a hadban állókhoz augusztus elsején intézett békejavaslat lett. Szabad hajózás a tengereken, kölcsönös és egyszerre történő lefegyverkezés, nemzetközi felügyelet, a német gyarmatok visszaadása, a francia és belga területek megszálló csapatainak visszahívása, a határkérdések tárgyalásos megoldása a békekonferencián, íme a pápai kezdeményezés főbb irányai. Pacelli kapta a megbízatást, hogy újabb berlini útja során 1917. július 24-én és 25-én a német kormánnyal ismertesse ezeket a javaslatokat. Egy hónap alatt a német belpolitikai helyzet rendkívül bonyolulttá vált. Bethmann-Hollweg kancellár katonai nyomásra kénytelen volt lemondani (július 12.). A német képviselők Erzberger ösztönzésére megszavaztak egy béke-megoldást (július 19.). A „militarizmus” növekvő súlya a német politikában nyugtalanította ugyan Pacellit, de ő mindezek ellenére bizakodott a német kormány válaszában. Az új kancellár, a pietista protestáns Georg Michaelis, akivel Pacelli július 25-én találkozott, őszintén „megegyezésre vágyott, a nemzetközi kérdésekben keresztény és humanitárius megoldásra.”8 A Szentszék a gyors cselekvés mellett döntött, és elhatározta, hogy fölfedi tervét, mielőtt a német fél végleges választ adna. Hivatalosan a szövetségesek londoni kongresszusát nevezték meg ennek okául, ám Pacelli az államtitkár előtt nem titkolta: előre menekülésről volt szó, nehogy a német birodalom katonapolitikai meghatározói elfogadhatatlan módosításokkal terheljék a Szentszék javaslatát.9 A Szentszék elhatározása - vagyis az, hogy nem várta meg a német feleletet a békejavaslatához - a nuncius szerint mindkét fél számára tartogatott előnyöket: „mind a német kormány, mind a Szentszék kategorikusan és a legteljesebb igazság birtokában cáfolhatják” bármely előzetes egyezség meglétét.10 A béke embere, XV. Benedek pápa a döntő órában háttérbe vonult és az ügyes diplomata, Gasparri vitte a főszerepet. A játszma előre elvesztettnek tűnt, legalább a lényeget kellett menteni, a pápaság erkölcsi tekintélyét és a Szentszék pártatlanságát. A francia nyelvű pápai jegyzék (1917. aug. 1.) két fő gondolat közé szerveződött. Az egyik a jogra alapozott béke. „ A legelső és legfontosabb pontnak kell lenni: a fegyverek anyagi hatalma helyébe lépjen a jog erkölcsi hatalma s ezért a később megállapítandó szabályokra és biztosítékokra alapozott egyidejű és kölcsönös lefegyverzés ügyében mindenki számára igazságos megegyezésnek kell 8 Pacelli Gasparrihoz, 1917. júl. 27. 9 Gasparri Pacellihez, 1917. aug. 5. 10 Pacelli von Bergenhez, 1917. aug.18. ibid.
