Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Chenaux, Philippe - Török József (ford.): XV. Benedek és a Nagy Háború

XV. Benedek és a Nagy Háború

85

következnie és pedig oly mértékben, amint az az egyes államokban a közrend megóvására szükséges és elegendő. A hadseregek helyébe ezután egy döntőbíróság felállítása következnék, amely hathatós, békéltető tevékenységével és megállapítandó rendszabályok és biztosítékok alapján járna el azzal az állammal szemben, amely ellenszegülne a nemzetközi kérdéseket a döntő- bíróság elé terjeszteni, vagy annak döntéseit elfogadni.”

XV. Benedek a javaslatában összefoglalta a háború előtti nemzetközi és pacifista mozgalom főbb eszméit (lefegyverkezés, nemzetközi bíráskodás), amelyeket Le Haye-ban két konferencián (1899, 1907) vitattak meg. Ezekre a Szentszék nem kapott meghívást diplomáciai erőfeszítései ellenére sem. Giacomo della Chiesa volt a részvétel egyik fő szorgalmazója.11 A másik vezérgondolat olyan megegyezéses béke volt, amelyben nincsenek sem győztesek, sem legyőzöttek, „a jelenleg elfoglalt területeket kölcsönösen visszaadnák.” Német részről Belgium teljes kiürítése és teljes politikai, katonai, gazdasági függetlenségének biztosítása bármely hatalommal szemben. A francia területek kiürítése szintúgy, más hadviselő országok esetében is, hasonlóan a német gyarmatokon. Azon területeknél, amelyek vitatottak Itália és Ausztria, vagy Németország és Franciaország között, a végső békekötés döntene fölöttük. A Szent-Szövetség Európájának szövetség-rendszerével szakítva, XV. Benedek pragmatikus módon a nemzetiségi elvet figyelembe vette, mint a földrész politikai újraszervezésének egyik kiindulópontját.12 Végezetül a pápa reményének adott hangot, hogy a békejavaslatot minden oldalon elfogadják és „mielőbb befejeződik a szörnyű küzdelem, amely egyre inkább hasztalan öldöklés.”13 Be kell ismerni, hogy a pápa reményei a kormányok (különösen a német) pozitív válaszát illetően hamarosan szertefoszlottak. A német kormány késleltetett válasza, amit Eugenio Pacelli egy hónap múltán közvetített, távol állt attól, amit ugyanez a kormány Gasparri bíboros hét javaslatára előzőleg adott. A Birodalom vezetői akkor „késznek” mutatkoztak gyarmati területeikért viszonzásul kiüríteni az általuk elfoglalt francia területeket, s különösen készségesnek mutatkoztak a belga állam helyreállítására, Németország biztonságának figyelembe vételével.14 Azonban a német álláspont alaposan megváltozott. A császár nevében Michaelis

11 Lásd J.-M. Ticchi, Aux frontitres de la paix. Bons offices, mediations, arbitrages du Saint-Siége (1878-1922) Rome, 2002, p.371.

12 R. Morozzo Della Rocca, „Benedetto XV e il nazionalismo”, Cristianesimo nella storia, 17 (1996), pp. 541-566.

13 Lásd Ph. Chenaux, op. cit., p. 118.

14 Pacelli Gasparrihoz, 1917. aug. 13. ibid., p. 118.