Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Chenaux, Philippe - Török József (ford.): XV. Benedek és a Nagy Háború

XV. Benedek és a Nagy Háború 85 következnie és pedig oly mértékben, amint az az egyes államokban a köz­rend megóvására szükséges és elegendő. A hadseregek helyébe ezután egy döntőbíróság felállítása következnék, amely hathatós, békéltető tevékenysé­gével és megállapítandó rendszabályok és biztosítékok alapján járna el azzal az állammal szemben, amely ellenszegülne a nemzetközi kérdéseket a döntő- bíróság elé terjeszteni, vagy annak döntéseit elfogadni.” XV. Benedek a javaslatában összefoglalta a háború előtti nemzetközi és pacifista mozgalom főbb eszméit (lefegyverkezés, nemzetközi bíráskodás), amelyeket Le Haye-ban két konferencián (1899, 1907) vitattak meg. Ezekre a Szentszék nem kapott meghívást diplomáciai erőfeszítései ellenére sem. Giacomo della Chiesa volt a részvétel egyik fő szorgalmazója.11 A másik ve­zérgondolat olyan megegyezéses béke volt, amelyben nincsenek sem győz­tesek, sem legyőzöttek, „a jelenleg elfoglalt területeket kölcsönösen vissza­adnák.” Német részről Belgium teljes kiürítése és teljes politikai, katonai, gazdasági függetlenségének biztosítása bármely hatalommal szemben. A francia területek kiürítése szintúgy, más hadviselő országok esetében is, hasonlóan a német gyarmatokon. Azon területeknél, amelyek vitatottak Itália és Ausztria, vagy Németország és Franciaország között, a végső békekötés döntene fölöttük. A Szent-Szövetség Európájának szövetség-rendszerével szakítva, XV. Benedek pragmatikus módon a nemzetiségi elvet figyelembe vette, mint a földrész politikai újraszervezésének egyik kiindulópontját.12 Végezetül a pápa reményének adott hangot, hogy a békejavaslatot minden oldalon elfogadják és „mielőbb befejeződik a szörnyű küzdelem, amely egy­re inkább hasztalan öldöklés.”13 Be kell ismerni, hogy a pápa reményei a kormányok (különösen a német) pozitív válaszát illetően hamarosan szerte­foszlottak. A német kormány késleltetett válasza, amit Eugenio Pacelli egy hónap múltán közvetített, távol állt attól, amit ugyanez a kormány Gasparri bíboros hét javaslatára előzőleg adott. A Birodalom vezetői akkor „késznek” mutatkoztak gyarmati területeikért viszonzásul kiüríteni az általuk elfoglalt francia területeket, s különösen készségesnek mutatkoztak a belga állam helyreállítására, Németország biztonságának figyelembe vételével.14 Azon­ban a német álláspont alaposan megváltozott. A császár nevében Michaelis 11 Lásd J.-M. Ticchi, Aux frontitres de la paix. Bons offices, mediations, arbitrages du Saint-Siége (1878-1922) Rome, 2002, p.371. 12 R. Morozzo Della Rocca, „Benedetto XV e il nazionalismo”, Cristianesimo nella storia, 17 (1996), pp. 541-566. 13 Lásd Ph. Chenaux, op. cit., p. 118. 14 Pacelli Gasparrihoz, 1917. aug. 13. ibid., p. 118.

Next

/
Thumbnails
Contents