Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Chenaux, Philippe - Török József (ford.): XV. Benedek és a Nagy Háború
Philippe Chenaux XV. Benedek és a Nagy Háború XV. Benedek pápaságát (1914-1922) az Egyház háborúval és békével szemben tanúsított magatartásának megváltozása jellemzi. Amint Giovanni Mic- coli olasz történész írja, „a konstantini békét követő tizenhat évszázad alatt az Egyházat sokkal inkább foglalkoztatta a háború, mint a béke. A háború elkerülhetetlenségének gondolata uralta az emberről, a történelemről, a világról alkotott képet, és ezzel az egyházi hierarchia is teljes mértékben egyetértett.”1 Az „igazságos háború” eszméje, ahogyan azt Szent Ágoston és a középkori teológusok kidolgozták, az erőszak alkalmazásával kapcsolatban szigorú föltételeket szabott. A Konstantin császárhoz fűződő változás következtében kereszténnyé vált állam védelme érdekében lehetett fegyvert fogni gondosan körülírt esetekben, az „igazságos háború” eszméje szerint. Ekkor még nem volt „szent” háború, amint a „keresztes” hadviselés neve sugallja, és ez az elnevezés csak a XII. század végétől kezdett elterjedni, az első keresztes (cruce signati, kereszttel megjelöltek) hadjáratok után, amelyek Jeruzsálemet, a Krisztus sírját őrző várost hódították vissza a hitetlen muzulmánoktól. Az „igazságos háború” eszméjétől - ami az Egyház hivatalos tanítása maradt a XX. század elejéig - különbözve a „szent háború” (vagy „keresztes” hadakozás) kifejezés azt akarta sugallni, hogy szent jellegénél fogva képes „megszentelni” a benne részt vevő hadakozókat. Nemcsak a fegyverforgatás vált megengedetté, hanem maga a pápaság bátorította azt: a „keresztesek” a hit vértanúi, a háború pedig szakrális jelleget öltött. A háború, mint Istentől megengedett büntetés csak a francia forradalom, tehát 1789 után jelent meg a katolikus gondolkodók, köztük Joseph de Maistre kedvenc témájaként. Ebből a nézőpontból a háborút az Isten által az elvilágiasodó modern társa1 G. Miccoli, Le pontificat de Jean-Paul II. Un gouvemement contrasté, Bruxelles, 2012, p. 299.
