Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Gassmann, Michael - Török Csaba (ford.): A lélek és az érzékek: Joseph Ratzinger egyházzene-teológiája
76 Michael Gassmann hogy a zene egész fényét, amely a kultúrtörténelemnek ezt a fénypontját jellemzi, Isten dicsőítésének a szolgálatába állítsa. Akár Bachot, akár Mozartot hallgatunk a templomban - minkét alkalommal csodálatos módon érezzük, hogy mit jelent a glória Dei, Isten dicsősége. Ilyenkor a végtelen szépség misztériuma van jelen, és lehetővé teszi számunkra, hogy Isten dicsőségét elevenebbül és hatékonyabban tapasztalhassuk meg, mint ahogyan az sok szentbeszédben történhetne”.15 Senki más nem írhatott volna le egy ilyen mondatot, hacsak nem egy a gazdag otthoni, délnémet barokk kultúra által átitatott német. Ugyanakkor Ratzinger egyházzenéről szóló írásaiban sehol máshol nem lesz olyan világos álláspontjának a problematikus része, mint itt. Két szempont esik különös súllyal a latba. Egyrészt a ratzingeri „Az egyházzene teológiája” kizárólag a közép-európai, különösen is a német egyházzene-történet művészi alkotásain alapul. Ratzinger tudatában van ennek a problémának, amikor ezt írja: „Bizonnyal nem lehet Európa nagy egyházzenéjét egyszerűen csak az Egyház zenéjének nyilvánítani”.16 „A liturgia szellemé”-ben is kifejezésre juttatja ezt: „Itt van mindenekelőtt a kulturálisan univerzálissá válás, amelyet az Egyháznak teljesítenie kell, ha az európai szellemiség határait döntő módon meg akarja haladni. Arról van tehát szó, hogy milyen legyen a musica sacra területén végbemenő olyan inkulturáció, amely egyrészt a keresztény identitást továbbra is megőrzi, másrészt pedig annak univerzalitása is érvényesül”.17 A II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum concilium a VI. fejezetben az egyházzene kapcsán kísérletet tett egy összekapcsolásra: egyrészt a gregorián korálist határozta meg az Egyház saját énekeként,18 s azt követelte, hogy az áthagyományozott egyházzenét „a legnagyobb gonddal őrizzék meg és használják föl”,19 s a sípos orgonát is tartsák nagy becsben.20 Másrészt felszólalt a népek áthagyományozott zenéje értékelésének, s az istentisztelet keretében való előmozdításának az érdekében: „Mivel sok országban, főként a missziós területeken megvan a nemzeteknek a maguk sajátos - mind a vallási, mind a polgári életben nagyjelentőségű - zenei hagyománya, meg kell becsülni és meg kell adni neki a megfelelő helyet vallási érzületük ápolására, és az adottságaikhoz alkalmazott istentiszteleten, a 39. és 40. pont értelmében. Ezért a misszionáriusok zenei képzésében komo15 Uo. 130. Magyarul: Ratzinger, J., A liturgia szelleme, 131. 16 Uo. 526. 17 Uo. 131. Magyarul: Ratzinger, J., A liturgia szelleme, 132. 18 SC 116. 19 SC 1014. 20 SC 120.
