Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Lustiger, Jean-Marie - Török Csaba (ford.): "Homályba borult templom vagyunk, ahol el van rejtve az ő dicsősége"

„Homályba borult templom vagyunk, ahol el van rejtve az ő dicsősége”1

Jean-Marie Lustiger bíboros

Amikor a húsvéti idő végén, Pünkösd után az Egyház a következő ünnepek során még elmélyed a húsvéti misztériumban,2 akkor ezt mintegy prófétai módon teszi.

így ma a Szentháromság ünnepét üljük. Ezen a napon Istennek a misztériuma áll előttünk, mégpedig a legmélyebb, leginkább kifürkészhetetlen, legkevésbé megismerhető szempontja szerint. Kísértést érezhetünk arra, hogy vagy meghátráljunk a misztériummal szemben, amely meghalad minket, vagy épp ellenkezőleg, a teológusok bölcsességéből, a misztikusok tapasztalatából merítsünk szavakat, gondolatokat, értelmezéseket, amelyek felélesztik kíváncsiságunkat.

Valójában amikor az Egyház ily módon imádása céljaként magának az Istennek a misztériumát tűzi ki, elővételezi azt, amit az egész emberiség egy napon majd kendőzetlen tekintettel szemlélhet. Ugyanis a Háromság misztériuma, magának Istennek a misztériuma teljességgel megszökik előlünk, ahogyan megszökik előlünk önnön teremtményi eredetünk és a történelem beteljesülésekori sorsunk is. Amikor meg fog jelenni a Fiü az ő dicsőségében s a holtak feltámadásában osztályrészünkül jut az örök élet egy üdvö- zült világ teljességében, egy olyan világban, amelyben Krisztus Teste elnyeri teljességét, akkor a Szentháromság kifürkészhetetlen misztériumát fogjuk szemlélni, amely ölébe vesz bennünket. Az Istennel szemközti valójában teremtett ember és az üdvözített ember között, akit Isten hűként fogad el a Fiú1 Ez a beszéd a párizsi Notre Dame székesegyházban hangzott el 1984. június 17-én, Szent- háromság vasárnapján. Az átiratot nem ellenőrizte a szerző, átnézését, szerkesztését és jegyzetekkel való ellátását az irodalmi hagyaték végrendeletben megjelölt gondozója végezte el. A cím a Com- munio szerkesztőségétől származik.

2 A liturgikus naptárban a Szentháromság ünnepe a Pünkösd utáni vasárnapra esik, az Oltári- szentség (Eucharisztia) ünnepe pedig az ezt követő vasárnapra (ez utóbbit Űrnapjának is nevezik). Az ezt követő pénteken van Jézus Szentséges Szívének ünnepe.