Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Benedek (XVI.)(pápa) - Török József (ford.): Mi a teológia? - A Ratzinger Alapítvány díjának átadása alkalmából tartott beszéd, 2011.

Mi a teológia?

89

Simonetti professzor új módon tárta föl előttünk az egyházatyák világát. Történelmi szempontból nagy pontossággal és gonddal mutatta meg nekünk, mit mondanak az egyházatyák, akik számunkra kor társakká váltak, akik hozzánk szólnak, velünk beszélnek.

Maximilian Heim atyát mostanság választották meg a Bécshez közeli Heiligenkreuz - hagyományokban gazdag monostor - apátjának. Ily módon föladatává lett a nagy történelmi örökség jelenvalóvá tétele és jövőre irányultságának biztosítása. Remélem, hogy teológiai nézeteim tanulmányozása - amit ő a nyilvánosság elé bocsátott - számára hasznosnak bizonyul; és kívánom, hogy Heiligenkreuz apátsága napjainkban képes legyen továbbra is művelni a monasztikus teológiát, ami mindig is kísérte az egyetemi (skolasztikus) teológiát, vele formálva a nyugati teológia együttesét.

Feladatom itt mégsem a kitüntetettek dicsérete, mert azt szakavatott módon Ruini bíboros már elvégezte. Ám a díj átadása remek alkalmat teremt ahhoz, hogy röviden - ám elmélyülten - arra az alapvető kérdésre összpontosítsunk, hogy mi is valójában a „teológia”. A teológia a hit tudománya, állítja a hagyomány. De itt rögtön fölvetődik a kérdés: ez tényleg lehetséges? Vagy ez nem rejt önmagában ellentmondást? A tudomány, nemde a hit ellentéte? A hit nem szűnik meg hitnek lenni, amikor tudománnyá lesz? A tudomány pedig nem szűnik meg tudománynak lenni, amikor a hit mellé vagy annak alá rendeltetik? Ezek a kérdések, amelyek már a középkori teológia számára is komoly problémát jelentettek, a tudományról alkotott kortárs nézetek révén még súlyosabbá váltak, s első látásra megoldhatatlanok. így érthetővé válik, hogy a jelenkorban a teológia számos területen mindenek előtt a történelem tartományára korlátozódik, azért, hogy komoly tudományos jellegét bizonyítsa. Hálás szívvel el kell ismerni, hogy nagyszerű művek születtek, a keresztény üzenet üj megvilágításba került, belső gazdagsága láthatóvá lett. Mégis, ha a teológia teljesen visszavonul a műit tartományába, a hitet ma homályban hagyja. Második szakaszban a kutatás a gyakorlatra összpontosult, hogy kimutassa a teológiáról annak hasznosságát a pszichológiával és a szociológiával kapcsolatban: hasznos tudomány, ami az élet számára kézzelfogható eligazításokat tartalmaz és ad. Ez is fontos, de ha a teológia alapja, a hit nem válik ugyanakkor a gondolat tárgyává, ha a gyakorlat csak önmagára utal, vagy egyedül a humán tudományokhoz kapcsolódik, ekkor az kiüresedik, s elveszti megalapozottságát.

Ezek az utak tehát elégtelenek. Jóllehet hasznosak és fontosak, kibúvóvá, ürüggyé válnak és az igazi kérdés megválaszolatlan maradhat. Ez pedig a következő: amiben hiszünk, az igaz vagy nem? A teológiában az igazságra vonatkozó kérdés forog kockán; ez pedig végső és lényegi alapja. Tertullianus