Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
80 Puskás Attila így például a zsinat nem ítéli el a latin egyház gyakorlatától eltérő keleti egyházak fegyelmét, illetve az annak alapjául szolgáló szentírásértelmezést a Mt 19,9-re vonatkozóan, de fenntartja magának a saját bibliaértelmezésének és gyakorlatának a legitimitását. Csak azokat a nézeteket ítéli el, melyek ezt az egyházi kompetenciát kétségbe vonják és hatalmával történő visszaéléssel vádolják az Egyházat (vő. DH 1807, 1808). Összegezve megállapíthatjuk, hogy nem minden anatémával ellátott zsinati kánon definiál szükségképpen isteni és katolikus hittartalmat, azaz dogmát. A tanbeli elítélések tárgyai sok esetben olyan protestáns nézetek, melyek az Egyház által hozott egyetemes törvényeket, kialakított gyakorlatot vagy a kinyilatkoztatásból levont következtetést tagadtak, s kétségbe vonták az Egyház legfelső tekintélyét az üdvös igazságok és élet meghatározásának a területén. A kánonok dogmatikai súlya tehát különböző, és így külön vizsgálatot igényel annak meghatározása, hogy az egyes kánonok a szó szoros értelmében dogmát definiálnak-e, teológiai következtetéseket terjesztenek-e elő, vagy egyetemes egyházi törvényeket fogalmaznak-e meg ünnepélyes formában. A zsinati tanítás tekintélye a tévedhetetlenség (infallibilitas) súlyával bír akkor, amikor kánonjaiban arról kíván tanítani, hogy egy hittartalom hozzátartozik az isteni kinyilatkoztatáshoz. Ezek a döntései megváltoztatha- tatlanok. A Trentói zsinat kánonjainak nem csekély része azonban nem a tévedhetetlenség, hanem a fogyatkozhatatlanság (indefectibilitas) igényén alapszik, amely tágabb és gyengébb fogalom a tévedhetetlenségnél. A fogyatkozhatatlanság azt a kinyilatkoztatáson alapuló biztosítékot jelenti, hogy az Egyház nem válhat hűtlenné a lelkek üdvösségét célzó missziójához akkor sem, amikor olyan dolgokat tanít vagy rendel el, amelyek nem részei közvetlenül a kinyilatkoztatásnak. Ezek a döntései is az isteni és kinyilatkoztatott igazság szolgálatában állnak, nem mondanak neki ellent és nem csorbítják azt, ám elvileg megváltoztathatók és ténylegesen szükség is lehet a megváltoztatásukra.17 3. A TRENTÓI ZSINAT TANÍTÁSÁNAK ÉRTELMEZÉSE AZ ÖKUMENIKUS PÁRBESZÉD FÉNYÉBEN A katolikus-protestáns, különösen a katolikus-evangélikus ökumenikus párbeszéd lényegi részét alkotja a 16. századi kölcsönös tanbeli elítélések közös felülvizsgálata, illetve a korabeli protestáns hitvallási iratok valamint a Trentói zsinat tanításának a teológiai feldolgozása. A II. Vatikáni zsinatot 17 Bemard Sesboué - Christoph Theobald, Storia iá dogmi IV, 146.
