Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez

Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez

79

melyben a pápai megnyilatkozás szerint a zsinat a kenyér és a bor egész lényegének teljes átváltozását mint hittételt határozta meg (DH 2629). VI. Plusznak a Trentói zsinatra történő egyéb hivatkozásaiban ezeknél enyhébb minősítésekkel találkozunk, mint pl. a Trentói zsinat tanításával ellentétes nézet (DH 2625, vő. DH 1526, 1678); a zsinattal ellentétes, rá nézve igazságtalan, téves nézet (DH 2637 vő. DH 1686 sk.); ellentétes a Trentói zsinat által jóváhagyott gyakorlattal (DH 2639 vö. DH 1680). A minősítések közötti efféle különbségek azt jelzik, hogy a Trentói zsinat tanításai (doctrinae) - akár a kánonokban előadott dogmatikai tételeit is ideértve - nem mind dogmák a szó szoros értelmében, az elítélések pedig nem mind eretnekségek elutasításai.13

Ha közelebbről megvizsgáljuk a zsinati tanítást, akkor azt láthatjuk, hogy a kánonok egy jókora része egyetemes egyházi törvényt fogalmaz meg, melyet az akták tanúsága szerint a zsinati atyák és teológusok szintén „a hit dogmái” (dogmata fidei) kifejezéssel illettek. Ennek a szóhasználatnak a gyökerei a Szentírásra mehetnek vissza, ahol nemcsak doktrinális, hanem az Egyház fegyelmét és gyakorlatát érintő döntéseket is dogmáknak neveznek.14 Az ilyen típusú zsinati kánonokban a lelkek üdvössége érdekében hozott és egyetemes érvényű egyházi döntésekről, illetve törvényekről van szó.15 Ezek kétféleképpen kapcsolódnak a hit kinyilatkoztatott tanításához. Egyfelől szentírási szövegeket értelmezhetnek tekintéllyel, illetve vonhatnak le belőlük következtetéseket az egyházi gyakorlat számára. Másfelől, mivel egyetemes egyházi törvényekről és gyakorlatról van szó, ezért az Egyház velük kapcsolatban fenntartja a szabályozás jogát és azt az igényét, hogy az értelmezés és a gyakorlat kialakítása során nem téved. Illetékessége az egyházi élet szabályozására és a kinyilatkoztatás tévedésmentes értelmezésére abban a kinyilatkoztatott hitben gyökerezik, hogy a Szentlélek vezeti az Egyházat az üdvösség előmozdításával kapcsolatos döntéseinek a meghozatala során. A házasság szentségéről szóló kánonok többsége ilyen típusú tanítást fogalmaz meg.16

13 Természetesen helytelen lenne abból a tényből, hogy VI. Piusz bullája csak két tridenti kánont minősít szoros értelemben vett dogmadefiníciónak, azt a következtetést levonni, hogy csupán e két kánon tartalmaz dogmát. A pápai irat nyilvánvalóan nem kívánta áttekinteni a tridenti zsinat valamennyi kánonját, hanem csak a pistoiai zsinat téves nézeteinek a cáfolatára alkalmas tridenti döntésekre utalt.

14 Vö. ApCsel 16,4.

13 Példák: a megkötött, de el nem hált házasságot a felek valamelyikének ünnepélyes szerzetesi fogadalma érvényteleníti (DH 1806); a legalább évi egyszeri áldozás húsvétkor (DH 1659).

16 Ilyen például a dekrétum 7. kánonja (DH 1807). Ez védelmébe veszi a latin egyháznak azt a folyamatos szentírásértelmezését és az ebből fakadó gyakorlatát, mely szerint házasságtörés esetén sem szabad a köteléket felbontani és az ártatlan fél nem köthet másik házasságot.