Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
78 Puskás Attila hoz sorolták mindazt, amit az Egyház fogyatkozhatatlan tekintélyével az üdvösség eléréséhez szükségesként terjesztett elő. Ennek részét képezték nemcsak a kinyilatkoztatott igazságok, a hitvallás artikulusai vagy az ókori egyetemes zsinatok dogmái, hanem az ezekből levont és az Egyház által tanított teológiai következtetések, a szentségek ünneplésének egyházi gyakorlata is, valamint mindaz, amit az Egyház az üdvösség érdekében kánonjaiban egyetemes érvényű törvényekként határozott meg.10 A hittartalom és az eretnekség fogalmának e nagyon is tág jelentésköréből következik, hogy körültekintően kell eljárnunk, amikor a kánonokban szereplő tanbeli elítéléseket és dogmatikai tételeket akarjuk értelmezni. Maga a „dogma” kifejezés ritkán fordul elő a zsinati dekrétumokban - helyette inkább a „doctrina” szót használták szívesen -, ám a zsinati megbeszéléseken és vitákon gyakran alkalmazták. Az aktákból kiderül, hogy a kánonokat a zsinati atyák a hit dogmáinak (dogmata fidei) tekintették abban az értelemben, hogy azokat az egyetemes Egyház zsinata megfontolt döntéssel és ünnepélyes aktussal határozta meg mint tanításának világos tételeit.11 A fentebb mondottakból ugyanakkor világos, hogy a dogmának ez a jelentése tágabb az I. Vatikáni zsinat meghatározásához képest, mely szerint a dogma tartalmilag Istentől kinyilatkoztatott igazság (Isten írott vagy áthagyományozott igéje), melyet Istennek kijáró hittel (fide divina) kell fogadnunk. E szűkebb és pontosabban lehatárolt értelemben nyilvánvalóan a Trentói zsinat nem minden kánonja tartalmaz dogmát és nem minden kánon eretnekséget ítél el. Már J. B. Umberg felhívta a ügyeimet arra, hogy VI. Piusz pápa, amikor az Auctorem fidei bullájában (1794) elítélte a Pisztoiai zsinat janzenista tételeit, akkor úgy hivatkozott a Trentói zsinat kánonjaira, hogy különbséget tett e kánonok dogmatikai minősítését illetően.12 Csupán egy- egy tridenti kánon esetében nyilatkozott úgy, hogy az a dogma későbbi, illetve mai szűkebb értelmében vett hittételdefiníciót, illetve az annak ellentmondó herezis elítélését tartalmazza. Ilyen például a megigazulásról szóló trentói dekrétum 7. kánonja, mely a pápai minősítés szerint (DH 2623) eretnek tévedést ítélt el, azt tudniillik, hogy a megigazulás előtt az ember minden cselekedete valóságosan bűn (DH 1557). A másik példa az Oltári- szentségről kiadott zsinati dekrétum 2. kánonjára vonatkozik (DH 1652), 10 Uo. 136. 11 A zsinat tágabb értelemben is használja a „dogma” szót, úgy, mint átfogó hitbeli tanítást, pl. az Eucharisztiáról. Egyszerűen tantételt jelent akkor, amikor „hamis dogmákról” vagy a luteránu- sok eretnek dogmáiról van szó. Vö. COD III, 775. 12 J. B. Umberg, „Die Bewertung der Trienter Lehren durch Pius VI”, in Scholastik 4 (1929), 402-409.
