Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Édart, Jean-Baptiste - Török Csaba (ford.): Az androgün vagy a személyek közössége?

16

Jean-Baptiste Édart

ZEUSZ ÉSJHWH

A szemeink előtt áll immár az emberről adott két vízió, a platóni és kinyilat- koztatott-bibliai, így már képesek vagyunk arra, hogy szembesítsük ezeket, és meglássuk, milyen kapcsolatot létesíthetünk a megjelenített antropológiák között. Ennek a cikknek az elején felmutattuk a két szöveg közötti hasonlóságokat. A részletes olvasás után a kontrasztban álló pontok is előttünk állnak. A mítosz és az elbeszélés között már említett különbségen túl másfajta különbözőségeket is felismerhetünk. Xavier Lacroix ötöt sorol fel, amelyeket röviden az alábbiakban adunk vissza:21

1. A lakoma-ban a különválasztás büntetés, amely a lázadása miatt sújtja az embert, míg a papi elbeszélésben egy jótétemény. A nő odaajándékozása szükséges ahhoz, hogy véget lehessen vetni a férfi magányának.

2. A nő a bibliai elbeszélésben nem egyszerűen gyümölcse az ember megosztásának. A férfiból lesz teremtve. Másrészt a férfi nem működik közre ebben a műben, amely végig misztérium marad. Marie Balmary jogosan mondja: „a nő nem egy darab a férfiból. Túl ezen a kivétetésen, alkotás is. Belőle lett felépítve”.22

3. A szövegben semmi sem engedi meg, hogy azt feltételezzük: Ádám androgün volt. Az egyes számból - „teremtette őt” - a többes számba - „teremtette őket” - való átmenet a Ter 1,27-ben kizár minden olyan elméletet, amely egy kezdeti androgünre vonatkozik, s ez még a midrási értelmezés ellenére is így van.23 A nemi különbözőség teszi lehetővé a férfi és a nő számára, hogy láthatóvá váljon. Ennek kapcsán meg kell még említenünk azt a nagyon szuggesztív elgondolást a zsidó hagyományból, miszerint az is és az issa között ayod és a hé betűk képezik a különbséget, ezek pedig a JHWH istennév első betűi. A nemek különbözősége tehát szimbolikusan az isteni kinyilatkoztatás révén valósul meg.

4. Arisztophanész számára a férfi és a nő szemközt valósága egyfajta büntetés, mivel kezdetben átellensők voltak. A jahvista elbeszélés szerint minden átmenet nélkül egymás felé fordult a kettő. Ez okból a Talmud a szemtől szembe való közösülést tartja az emberre jellemzőnek.

5. A mítoszban az egység elveszített múltbéli állapot, amely után sóvárog az ember, míg a bibliai elbeszélések inkább a jövő felé irányulnak. Ezt a jövő felé való vágyakozást világítja meg Lacroix szerint Ádámnak a 23. és 24. vers21 Lacroix, X., i. m., 289-292.

22 Balmary, M., Le sacrifice interdit, Grasset, Paris 1986, 252.

23 Rad, G. von, Genesi. La storia déllé origini, Paideia, Brescia 1993, 67.