Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez 75 turgikus-szakramentális gyakorlatát is, az apostoli egyház áthagyományozott szokásait, vagyis a nem írott tradíciókat az egyházi életben.4 Dogmatikai célkitűzését illetően tehát a zsinat az eretnekségek hamis tanításával szemben meg akarta fogalmazni a katolikus, igaz és egészséges hit tanítását és meg akarta védeni az Egyház szakramentális-liturgikus gyakorlatát és törvényes szokásait. A reformátorok tanaival szembeni védekezőelhatárolódó munka ugyanakkor konszenzuskeresést is jelentett a Katolikus Egyházon belüli különböző teológiai iskolák (ágostonosok, tomisták, skotis- ták) nézetei között. A zsinat kinyilvánított szándéka volt a katolikus teológiai iskolák vitái fölé emelni dekrétumait, ezért a tervezetekből nemegyszer kihúzták azokat a megfogalmazásokat, melyek egy-egy iskola saját nézeteit közvetlenül tükrözték. A zsinat nem valamelyik teológiai iskola álláspontját akarta dogmatizálni, hanem az általános katolikus tanítást kívánta meghatározni. A Trentói zsinat összesen tizenhárom dogmatikai tanítást tartalmazó szöveget alkotott a következő nagy témakörökben: a katolikus hitvallás recepciójáról, a szentírási könyvek, a Vulgata és az apostoli tradíciók elfogadásáról, az eredeti és áteredő bűnről, a megigazulásról, általában a szentségekről, az Oltáriszentségről, a bűnbocsánatról, a kétszín alatti áldozásról és a gyermekek áldozásáról, a szentmiseáldozatról, az egyházi rendről, a házasságról, a purgatóriumról és a szentek, ereklyék, képek tiszteletéről, a búcsúkról. E szövegek többsége a „decretum”, azaz „határozat” műfaji megjelölést viseli a címében, vannak azonban olyan dokumentumok is, melyek a „doctri- na”, azaz tanítás/tan kifejezéssel határozzák meg önmagukat.5 A „decretum” inkább a jogi nyelvből vett kifejezés és azt hangsúlyozza, hogy a zsinat dogmatikai súlyú és jogi érvényű határozatot hoz, kötelező érvénnyel állást foglal és döntést hoz a reformáció tanaival kapcsolatban. A „doctrina” kifejezés 4 A „mores” effajta értelme már Ágostonnál megtalálható, kinél azokat az egész egyházban egyetemesen elfogadott liturgikus-szakramentális szokásokat jelenti, melyek az egyház hitét fejezik ki, nem találhatók a Szentirásban, mégis apostoli örökségnek tekintik őket, olyan szóbeli hagyományok, melyeket zsinatok is megerősíthettek.Gratianus olyan egyházi szokásoknak tartja a „mores”-t, melyek nem állnak ellentétben a hittel. A „fides et mores” fogalompárhoz a középkorban használatos „articuli fidei et sacramenti” fogalompár jelentése áll közel. A hit artikulusain a hitvallás cikkelyeit, valamint a trinitárius és krisztolőgiai dogmákat értették. A szentségeket úgy tekintették, mint az egyház kezelésére és ünneplési formájának az egyház általi meghatározására bízott kegyelemközlő szent jeleket. Vö. Bemard Sesboüé — Christoph Theobald, Storia dei dogmi IV, La parola della salvezza XVI-XX secolo, Piemme, Bologna 1998,144. 5 így például a bűnbocsánatról, a két szín alatti áldozásról, a szentmiseáldozatról vagy a házasságról szóló szöveg. Az egyházirendről szóló dokumentum címe a „vera et catholica doctrina” megjelölést tartalmazza.
