Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
76 Puskás Attila arra utal, hogy a katolikus és igaznak tekintett tanítást kívánja előterjeszteni dokumentumaiban. Ugyanakkor a zsinat nem elégedett meg pusztán azzal, hogy kánonjaiban a protestáns szerzők írásaiból származó egyes kijelentéseket vagy a reformátori nézeteket összefoglaló tételeket elítélt és anatémával sújtott. A zsinat szükségét érezte, hogy a nagy dogmatikai témakörök többségét illetően részletesebben és pozitiven is kifejtse saját tanítását, illetve megvilágítsa a tanbeli elítélések hátterét. így a határozatok nagyobbik része esetében a kánonokat megelőző tanítói fejezeteket (capita) illesztett szövegeibe. E fejezetek együtt olvasandók a tanbeli elítéléseket megfogalmazó kánonokkal, s ez utóbbiak pontosabb megértéséhez nélkülözhetetlenek. 2. A ZSINATI KÁNONOK ÉRTELMEZÉSÉNEK SZEMPONTJAI A zsinati kánonok - összesen mintegy százhúsz - tartalmazzák a tanbeli elítéléseket, valamint ezekhez kapcsolódóan az anatémákat. Az anatémák jogi szankciót jelentettek, mégpedig a teljes kiközösítés legünnepélyesebb formájú kinyilvánítását azokra a személyekre vonatkozóan, akik a Katolikus Egyház tagjaként a zsinat által elítélt tanbeli tévedést makacs engedetlenséggel és megátalkodottsággal vallották.6 A kánonokban megfogalmazott tanbeli elítélések és ennek megfelelően a bennük kifejezett dogmatikai tanítások azonban nem azonos súlyúak. A Trentói zsinat a középkori zsinatok örököse abból a szempontból, hogy a zsinati szövegekben szereplő hit (fides), eretnekség (haeresis), dogma és definíció kifejezések még nem rendelkeznek azzal a pontosan körülírt jelentéstartalommal, melyet a 17. századtól kezdődően nyernek el a katolikus teológiában és a tanítóhivatali megnyilatkozásokban. Majd csak a protestáns teológiával vitatkozó zsinat utáni katolikus kontroverzteológia dolgozza ki részleteiben azt a teológiai ismeretelméletet, mely pontosan meghatározza a dogma, illetve a hitletétemény fogalmát, s ezzel összefüggésben az Egyház tanításával ellentétes vagy attól eltérő nézetek teológiai minősítésének a rendszerét. Ennek elsődleges kritériuma az lesz, hogy az egyes hittani kijelentések miként viszonyulnak az isteni kinyilatkoztatáshoz: közvetlenül tartalmazza-e őket a kinyilatkoztatás vagy csak közvetve kapcsolódnak ahhoz, mint olyan kijelentések, melyek a kinyilatkoztatásból levont teológiai következtetések, illetve a kinyilatkoztatás igazságának megőrzéséhez szükséges előfeltételek. A teológiai minősítések 6 Bemard Sesboué - Christoph Theobald, Storia dei dogmi IV, 136.
