Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Puskás Attila: Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez
Puskás Attila Szempontok a Trentói zsinat dogmatikai tanításának értelmezéséhez Négyszázötven évvel ezelőtt, 1563. dec. 4-én fejezte be majd két évtizedes munkáját a Trentói zsinat, melynek határozatai és teológiája hosszú évszázadokra meghatározta a katolikus Egyház egész életét. A tanbeli fejlődés katolikus felfogásának megfelelően - a kinyilatkoztatott igazság szüntelen újragondolása a tradíció folyamatosságában a mélyebb megértésben előrehaladva1 - a Trentói zsinat tanítása az I. és a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban is számos helyen mint mértékadó igazodási pont jelenik meg, noha nem mint egyetlen és legvégső zsinórmérték. A katolikus dogmatika nem egy traktátusa számára - elsődlegesen a kegyelemtan és a szentségtan területén - a Trentói zsinat határozatainak tartalma mind a mai napig döntő jelentőségű. A jeles évfordulón azonban érdemes reflektálnunk a zsinat dogmatikai tanítására általános és formális szempontból is, megvizsgálva, hogy milyen értelmezési elvek mentén szükséges olvasnunk a zsinati szövegeket. E tanulmányban arra vállalkozunk, hogy megfogalmazzunk néhány lényegi hermeneutikai szempontot, melyek figyelembe vétele elengedhetetlen a zsinat dogmatikai tanításának az árnyalt és pontosabb megértéséhez. Elsőként felidézzük a zsinat általános dogmatikai célkitűzését. Másodszor megvizsgáljuk a zsinati kánonok teológiai minősítésének a kérdését. Ezt követően felhívjuk a figyelmet azokra a hermeneutikai szempontokra, melyek az ökumenikus párbeszédben kristályosodtak ki a zsinati tanítás értelmezését illetően. Végül feltesszük azt a kérdést, hogy vajon a trienti és a reformátori tanítás tartalmi különbségei és ellentétei visszavezethetők-e egy átfogó és alapvető gondolkodásmódbeli különbségre. 1 „Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével az Egyházban kibontakozik: egyre teljesebb lesz az áthagyományozott dolgok és szavak megértése ...”. DV 8,2.
