Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Török Csaba: Bűnösség és szentség ma - A tettes nélküli tettek birodalmában
Bűnösség és szentség ma 65 az individuum értelmében vett ön-célúság (amely oly sokszor felbukkant a modern kor elméleteiben), vagy éppenséggel a közérdek/közjó (újkori) fogalma sem állnak meg. Helyükbe a cél nélküli célra irányultság, a szándék nélküli szándékosság, tettes nélküli tett lép. Mi marad az egyénből? John F. Kavanaugh Krisztus követése a fogyasztói társadalomban című írásában17 úgy fogalmaz, hogy az ember elveszíti ben- sőségességét, kapcsolatai megsérülnek, eltárgyiasulnak, végezetül pedig társadalmi szintűvé válik az igazságtalanság elharapódzása. Miről is van szó ez utóbbi kapcsán? Arról, hogy a csoport tagjai akár a legnyilvánvalóbb erkölcstelenséget, emberiesség elleni bűnt is elfogadják, támogatják és erkölcsileg helyeslik, hogyha ez a „rajérdeket” szolgálja - Kavanaugh ezt azon a magatartáson mintázta, amellyel az átlag amerikaiak a népirtás szintű pusztulást okozó közel-keleti katonai beavatkozásokhoz viszonyultak. Még az egyetemisták (vagyis: a születő értelmiség, az elméletileg hivatásszerűen gondolkodó ifjú emberfők) elsöprő többsége is elfogadhatónak, sőt erkölcsösnek tartotta, hogy amerikai életek megmentéséért (előzetes csapásként) életek százezreit irtsák ki a Föld másik felén - egy életért akár tízezret is feláldozva. A rajnak (s a rajban élő egyénnek) nincs életképes, megbízható lelkiismerete - mert nem is lehet. Hazánkban ezt fájdalmasan tapasztaljuk, amikor a párt-rajok követői a „sajátok” erkölcstelenségeit csöndben tűrik, azzal a megokolással, hogy ők a „mieink”; ugyanakkor élnek azzal az előfeltevéssel, hogy a „másikak” csakis erkölcstelenek lehetnek. Képtelenek erkölcsi személyiségként tekinteni a „másikra”, miközben a „saját” oldaluktól nem is várnak el semmiféle erkölcsiséget, hiszen minden bűn fölött szemet hunynak, ha azt az „sajátjaik” követik el. Totálissá, globálissá vált igazságtalanság. Bűnösség és szentség radikális megroggyanása, sőt elpusztulása. 5. BŰNRŐL... A modern ember számára terhet jelentett az Isten halálával való szembenézés, hiszen (éppen az emberkép, az erős egyén felfogása nyomán) tisztában volt azzal, hogy egy hiátus lép fel, amelyet valamiképpen be kell tölteni. Ez megtörténhet új típusú filozófiával, politikai-társadalmi ideológiával vagy bármiféle abszolutizált emberi értékkel. Mindeközben azonban ott marad, 17 Kavanaugh, J. F., Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. A kulturális szembenállás lelkisége, Budapest 2003.