Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): Kempis Tamás Krisztus követése című művének ökumenikus jelentősége
Kempis Tamás Krisztus követése című művének ökumenikus jelentése 51 Ezzel elérkeztünk a Krisztus követése középpontjához. Pusztán a Szentírás olvasása és tanulmányozása, illetve a szentségi élet gyakorlata révén még nem valósítjuk meg a követést, de külsődleges cselekvésekkel és akti- vizmussal sem, amely napjainkban új módon nem kicsiny lelkipásztori és lelki veszélyt rejt magában. „Szeretet nélkül a külső cselekedetek nem használnak semmit” (1,15). „Az Isten országa közöttetek van”. „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon” (Lk 17,20k). Nem eszem-iszom; hanem béke és öröm a Szentlélekben (Róm 14,17) (11,1). Ez arra indítja a Krisztus követésé-1, hogy a harmadik könyvben megénekelje az istenszeretet énekét. Az istenszeretet, az Istenben való öröm és megnyugvás az, amiről itt szó van (111,16; 21skk). Ezzel követi az Isten barátainak késő-középkori misztikáját. Ahogyan ez a misztika és később Avilai Nagy Szt. Teréz (t 1582), úgy Kempis Tamás is arra a következtetésre jut, hogy Isten egyedül elég (11,5). Ennek érdekében - követve a késő-középkori misztika egy közkedvelt motívumát - minden mást hátra kell hagyni; ez nyugodttá és a szenvedések közepette is békéssé tesz. „Azon légy hát, hogy szívedet elvond a látható dolgok szerete- tétől, és a nem-láthatókhoz fordulj” (1,1; vö. 15; 111,42). „Boldog a szem, amely bezárul a kintvalók előtt, de figyel a belülvalókra” (III, 1). Az Isten iránti személyes szeretetkapcsolat eme koncentrációjával a Krisztus követése Szt. Ágoston hagyományát követi, aki szerint Istenről és a lé lekről van szó, és semmi más egyébről.27 Azonban a késői Ágostonnál ezt a belátást kiegyenlíti egy másik, miszerint a Krisztussal való közösséget különösen az Eucharisztia foglalja magába, ami nem más, mint a teljes Krisztussal ( to- tus Christus), vagyis Krisztussal, a Fővel és Krisztus testével, az Egyházzal való közösség.28 Ily módon a továbbra is alapvető személyes istenkapcsolat integrálódik és beleépül az Egyházba. Az Eucharisztiának ez az egyházatyák szemében oly fontos egyháziam dimenziója a késő-középkori misztikában és a Krisztus követésé-ben kevéssé jut kifejeződésre. Ezt csak a [II. Vatikáni] Zsinat előtti megújulási mozgalom fedezte fel újra, s később a zsinat is magáévá tette e gondolatot.29 Lehet kritikával illetni Kempis Tamás Krisztus követésé-nek ezt a hiányosságát, ugyanakkor - fordított módon - feltehetjük magunknak a kérdést a Krisztus követése nyomán, vajon a magunk részéről olykor nem túl egyoldalúan emel27 Soliloquia I, 2, 7; vö. Confessiones 1,1; III, 7; X, 26k és máshol. 28 Enarrationes in Psalmos 90,1; Sermones 341, 11 és máshol. 29 Elsősorban H. de Lubac-nak köszönhető, hogy az egyházatyák teológiájának ez a szempontja újra tudatosult: Glauben aus der Liebe (Catholicísme, 1938), Einsiedeln 1970; Corpus mysticum. Kirche und Eucharistie im Mittelalter (1949), Einsiedeln 1969; Die Kirche. Eine Betrachtung (1952), Einsiedeln 1968.
