Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): Kempis Tamás Krisztus követése című művének ökumenikus jelentősége

52

Walter Kasper

jük-e ki az egyházi és a közösségi dimenziót, s ezáltal új módon betegszünk bele a külsődlegessé váló „ügymenetbe”, amelyet Kempis Tamás és a lelkiélet számos más mestere joggal kritizál. Nem estünk-e áldozatául egy liturgikus és lelkipásztori aktivizmusnak, s ezáltal nem felejtettük-e el a lényegi teológiai, vagy mondjuk egyszerűen így: vallásos dimenziót? Sokszor az a bajunk az Egyházzal, hogy túl sokat várunk tőle. Az Egyház az összes, olykor valóban szükséges reform ellenére sem lesz soha a beteljesült Isten Országa. Az Egyház nem öncél, hanem kvázi-szentségi jelként csupán eszköz a célhoz. Istenhez kell vezetnie minket, s részesítenie kell Isten életében. Az Egyház az egyházatyák jelképes beszéde szerint csupán a hold, amelynek nincs saját fénye, hanem csupán azt a fényt tükrözi vissza, amelyet a Naptól nyert.30 A Krisztus követésé-nek erőssége, egy olyan korban, amikor az Egyház sokkal súlyosabb visszaélésektől szenvedett, mint napjainkban, hogy arra emlékeztet minket, ami végül egyedül fontos: a szeretetre.

Annak a ténynek, hogy a Krisztus követésé-1 egy szerzetes írta szerzeteseknek, bizonnyal megvolt az ára. Ugyanis ha Isten minden mindenben, akkor Istent meg lehet találni mindenben. Ez csak mellesleg kerül megemlítésre a Krisztus höveíésé-ben (11,4). Az persze nem hiányzik a műből, hogy Istenért mindenkit szeretnünk kell (1,7; 15; 19; 11,8), azonban az egész tekintetében ez kevéssé kerül megvilágításra. Ezen a téren Loyolai Szt. Ignác - bár értékelte és ajánlotta a Krisztus követésé-1 - meghaladta azt. Számára a szemlélődő önmagunkba térés és az aktív odafordulás az apostolkodás felé egységet alkot. így hangzik üzenete: meg kell találnunk Istent mindenben.31 Még egy lépéssel tovább haladt Lisieux-i Szt. Teréz. Ő is értékelte a Krisztus követésé-t.32 Mivel ő hivatása kulcsát a szeretetben találta meg, amellyel át akarta ölelni és hálójába akarta vonni az egész világot,33 jóllehet soha nem hagyta el a Kármelt, mégis a missziók védőszentjévé válhatott.

Más módon élte meg az isten- és emberszeretet egységét a keresztény szeretet olyan nagy példaképe, mint Teréz anya, vagy az olyanok, mint Diet- rich Bonhoeffer, Alfred Delp és Dag Hammarskjöld, s ennek során erőt merítettek a Krisztus követésé-bői. Ahogyan ugyanis maga Krisztus is szüntelenül visszavonult a magányos éjszakai imára, úgy a kereszténynek is szüksége van a mindennapok zajában arra, hogy újra meg újra csöndet, magányt, belső

30 Vö. Rahner, H., Symbole der Kirche. Die Ekklesiologie der Väter, Salzburg 1964, 91-173.

31 Vö. Iserloh, E., »Gottfinden in allen Dingen«. Die Botschaft des heiligen Ignatius von Loyola an unsere Züt, in UŐ., Kirche, 216-231.

32 Geschichte einer Seele, Einsiedeln 1958,100.

33 Uo. 198skk; 268k; 274k.