Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): Kempis Tamás Krisztus követése című művének ökumenikus jelentősége
50 Walter Kasper tünk lesz, és békében élhetünk (11,2.6); ezáltal az ember örökké tartó örömet nyer el magának (111,10). A követés útján két eszközt vés a szívünkbe Tamás. Krisztus Szavát az Szentírásban és Krisztus Testét az Oltáriszentségben. „E testnek börtönébe zárva - megvallom — kettő nélkül nem élhetek: az egyik az étel, a másik a világosság. Nyújtod hát nekem, erőtlennek testedet lelkem és testem táplálására, és világosságot adsz utamra: szent igédet. E kettő nélkül jól élni képtelen volnék, mert Isten szava világosság az én lelkemnek, az Oltáriszentség pedig életadó kenyér. Azért ezt a kettőt két asztalnak is lehetne mondani, amelyek a kincsesházban, a templomban vannak elhelyezve. Egyik a szent oltár asztala, azon a szent kenyér, Krisztus drága teste, másik az isteni törvényé, amely a szent tanítást tartalmazza” (IV, 11). Közismert, hogy a [II. Vatikáni] Zsinat magáévá tette a két asztal képét, és javasolta a Szentírás hívő, imádsággal egybekötött olvasását.26 A Krisztus követése így fogalmaz: „Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés [...] Márpedig annak, aki teljesen, ínyét csiklandón érteni akarja Krisztus szavát, annak azon kell lennie, hogy egész élete folyását az övéhez igazítsa” (1,1). „Az egész Szentírást azzal a lélekkel kell olvasni, amellyel írták. Inkább hasznot kell keresnünk a könyvekben, mint tudományos pontossággal kimunkált beszédet [...] Olvass alázatos, egyszerű és hívő lélekkel, és soha ne vágyakozzál tudós nevezetre” (1,5). A negyedik könyvben pedig részletesen szól az Eucharisztia jámbor és tisztelettudó, lehetőleg gyakori vételéről (IV, 3). Beszél a papi életállapot kiemelkedő méltóságáról (IV, 5; 11; 25skk). Még ha jó lutheri megfogalmazás is a Szóról és a Szentségről (keresztségről és úrvacsoráról) való beszéd, ezek a megfogalmazások nehézséget jelentettek az evangélikus recepció számára. Minden közelség ellenére kifejezésre juttatják a felekezeti különbséget, s ezért gyakran elhagyták ezeket a részeket az evangélikus kiadásokban, vagy más szövegekkel helyettesítették ezeket. Az Eucharisztia vételére való lelkiismeretes előkészületre és a jámbor áldozásra vonatkozó intések napjainkban igen hasznosak lehetnek számos katolikusnak. A Krisztus követése így fogalmaz: „Sokan követik Jézust a kenyértörésig, de kevesen isszák ki vele a szenvedés kelyhét” (11,11). Azzal az intéssel zárja gondolatait, hogy óvakodnunk kéne az ezen kifürkészhetetlen szentségről való kíváncsi és hasztalan okoskodástól, el kellene kerülnünk a harcos vitákat, ehelyett jámbor és alázatos módra kellene fogadnunk a szeretet szentségét (IV, 18). 26 Vö. II. Vatikáni Zsinat, Dei Verbum, nr. 21 és 25.
