Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Vaz, Armindo dos Santos - Török Csaba (ford.): "Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek,szent vagyok" - A szentség a Biblia értelmezésében
32 Armindo dos Santos Váz az embereknek, döntő fontosságú a szentség lényege és értelmezése szempontjából az Újszövetségben. Ez a lényeg Isten Fiának a názáreti Jézusban való megtestesülésében mutatkozik meg. Isten szentsége a legszorosabban összekapcsolódik Jézussal, kezdve az emberi történelembe való beleszületésén egészen a feltámadásba vetett hitig. A szó, amelyet angyali küldött közöl Máriával, meghirdeti születését: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Jézus születését a hit az isteni „szentség” következményének tekinti, ami elválaszthatatlan „Istenfiúi” lényétől. Jézus Isten Fiaként „a Szent” (ApCsel 3,14). A Mk 1,24 és a Lk 4,34 szerint a démonok „Isten Szentjének” nevezik Jézust, mivel az apostolok hite a Szentiélektől fogantként értette őt. Ez az a Lélek, amely megkeresztelkedésekor is leszállt rá. A Zsidókhoz írt levél Jézus Krisztus szentségét papi mivoltával kapcsolja egybe: „Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél” (7,26). A „szent” azt jelenti, hogy „teljesen Istennek szentelt”. Az ószövetségi papok számára, akiknek minden kontaktust kerülniük kellett a bűnösökkel, a felszenteltség egy már-már megszállott aggódást jelentett a rituális tisztaságért. Jézus, az égi, és nem a történelmi papság sorába tartozó Pap számára az Istennek szenteltség lényéből fakad: ő mindig elkülönített a világtól/a bűn rendszerétől, mivel felemeltetett Isten világába. Felszenteltsége azonban nem távolítja el őt az emberek világától. Épp ellenkezőleg, testvérükként mélységesen szolidáris marad velük, Pontifex, közvetítő; aki hidat épít Isten és az emberek között: „Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket” (Zsid 2,11). 2. ISTEN SZENTSÉGÉNEK A MEGOSZTÁSA AZ EMBEREKKEL Az újszövetségi hit értelmében Jézus Krisztus részt ad nekünk az ő meg- szentelődéséből: „Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett” (lKor 1,30). „Megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által” (lKor 6,11). Üdvhozó cselekvése létrehozza bennünk a valódi szentség állapotát, amelyre a hitben igent mondunk. A „szent” jelző, amellyel Pál a keresztény közösség tagjait illeti, nem üres formula; a „kiválasztott”-tal (Róm 8,33; Kol 3,12) párhuzama alapján érthető meg. Valami valódit jelent ki, ami abból adódik, hogy
