Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - Az Egyház szentsége - Vaz, Armindo dos Santos - Török Csaba (ford.): "Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek,szent vagyok" - A szentség a Biblia értelmezésében
Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” 31 Isten szentsége Ozeásnál más értelemben úgy mutatkozik meg, mint üdvakarat Izrael számára, akit Isten a fiának nevez: „Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást” (Oz 11,9). A szent Isten teljesen másmilyenként valóságát szeretetén keresztül mutatja meg, ami Ozeás számára lényegileg hozzátartozik Istenhez és az ő szentségéhez, és amely megmutatkozik megbocsátó irgalmában. Izrael szövetsége Istenével a népet JHWH megszentelt tulajdonává tette: „Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt” (Jer 2,3), egy „szent nemzet” (MTörv 7,6; 26,19), ahogyan Istene is szent: „.. .az összes népek között különleges tulajdonommá [s'guííah] teszlek benneteket [...]. Papi királyságom és szent népem lesztek” (Kiv 19,5-6). A Izajás „tisztátalan népe” itt „szent népként” áll előttünk: „Az Úr, a te Istened szent [quadoS] népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe [segullah] légy” (MTörv 14,2; vö. 7,6). „Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt [quadoS] nép leszel, amint megmondta” (MTörv 26,19). A quadoS olyasvalamit jelent, ami elkülönül a profántól, és Isten szolgálatára szenteltetik. Izraelnek ez a méltósága Isten ingyenes népe iránti szeretetkapcsolatán alapul. Isten kiválasztása nem Izrael nagyságára, a szolgálataira vagy erkölcsi tökéletességére támaszkodik (MTörv 9,6), hanem egyedül Isten szeretetére: „mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett” (MTörv 7,8). A „szent nép” méltósága mégis függ attól, hogy Izrael hűségesnek bizonyul-e az isteni parancsokhoz: „Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz” (MTörv 28,9). A Lev 19,2 közismert parancsa: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok”, amely többször megismétlésre kerül a Lev 17-26-ban (az úgynevezett „szentségi törvényben”), úgy mutatja be Isten szentségét, mint az isteni cselekvés és az emberi magatartás közötti összeköttetést. A zsidóknak le kellett vonniuk azokat a következtetéseket, amelyek Isten tulajdonaként valóságukból adódtak; magatartásuknak meg kellett felelnie annak a szentségnek, amely kiválasztottságukból következett. Az Újszövetség átveszi az Ószövetségtől a szentség elgondolását, és tovább mélyíti azt az Egyház húsvéti hitében és újfajta tapasztalatában az egy Istenről. Istent most Atyaként ismerik meg és értik, aki Lelke által részt ad Pia életéből. A Szentlélek, Isten személyes szeretete, aki arra indítja az Atyát és a Fiút, hogy megosszák önmagukat, és aki részt ad az Atyából és a Fiúból
